Ez pusztítja leginkább az idősek memóriáját – és nem az Alzheimer

A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatói 33 000 európai idős felnőtt adatait elemezték, hogy feltárják a halláskárosodás és a magány együttes hatását a memóriafunkciókra. Három csoportot különítettek el az elszigeteltség és a magányosság mértéke alapján. Az eredmények szerint a hallásromlás felgyorsíthatja a kognitív hanyatlást olyan egyéneknél, akik magányosnak érzik magukat – akár ténylegesen el vannak izolálódva, akár nem. A Communications Psychology-ban megjelent tanulmány alátámasztja a korai és megelőző hallásgondozás fontosságát.

A WHO előrejelzése szerint 2050-re közel 2,5 milliárd ember szenved majd valamilyen halláskárosodástól. A 60 év felettiek több mint negyede számít fogyatékosságnak minősülő hallásveszteséggel rendelkezőnek. A hallásromlás nemcsak társadalmi nehézségeket okoz, de a későbbi életkorban jelentősen megnöveli a kognitív hanyatlás kockázatát – akár kétszeresére vagy háromszorosára.

Az UNIGE két kutatócsoportja – a Lifespan Developmental Psychology Lab és a Cognitive Ageing Lab – arra keresett választ, hogy vajon a hallásproblémák és a magány érzése (legyen az objektív elszigeteltség vagy szubjektív magányosság) együttese hozzájárul-e a gyorsabb memóriaromláshoz. „Viszonylag új megközelítésről van szó” – mondja Charikleia Lampraki, a Lifespan Lab posztdoktori kutatója és a tanulmány első szerzője. „Míg néhány korábbi kutatás ígéretesnek tartotta ezt az irányt, valójában kevesen vizsgálták meg részletesen.”

Az elemzésekhez a SHARE (Survey of Health, Ageing and Retirement in Europe) nagy adatbázisát használták – ez az 50 év feletti európaiak életminőségét vizsgáló, 2002 óta futó longitudinális felmérés. „Tizenkét ország adatait dolgoztuk fel, beleértve Svájcot is, összesen 33 000 főt” – mondja Andreas Ihle, a Lifespan Lab adjunktusa és a tanulmány vezetője. A résztvevők két évente válaszoltak kérdésekre életmódjukról, társas kapcsolataikról és megítélésükről, továbbá standardizált teszteken mérték a memóriájukat.

A kutatók három profilt különítettek el:

1. Társadalmilag elszigeteltek, akik magányosnak érzik magukat

2. Nem elszigeteltek, de magányosnak érzik magukat

3. Elszeparálódottak, de nem érzik magukat magányosnak

A kutatók megvizsgálták, hogy ezek a csoportok hogyan teljesítenek memóriateszteken hallásproblémák esetén. „A halláskárosodás különösen intenzív hatást gyakorolt azokra, akik nem élnek elszigetelten, de magányosnak érzik magukat” – fogalmazott Matthias Kliegel, a Cognitive Ageing Lab professzora és a tanulmány társszerzője.

Ezek az eredmények arra mutatnak rá, hogy a kognitív hanyatlás megelőzése érdekében nemcsak a hallásproblémákat, de az egyén érzelmi és társas dimenzióit is figyelembe kell venni. Azoknál, akik társadalmilag aktívak, de magányosnak érzik magukat, az egyszerű hallásjavító megoldások – például hallókészülék használata – is elegendőek lehetnek ahhoz, hogy megelőzzék a memória romlását. „Ezeknek az embereknek csak el kell távolítani a szenzoros akadályt, hogy teljesebben bekapcsolódhassanak a társas kapcsolatokba, és védjék kognitív egészségüket” – összegzett Charikleia Lampraki.