Tudomány
Elképesztő felfedezés: Rejtett kódot találtak Leonardo híres rajzában
Egy fogorvos oldotta meg a Vitruvius-ember titkát, amit évszázadokig senki sem vett észre
A szenzációs felismerés szerint a reneszánsz zseni olyan fejlett matematikai elveket rejtett el a műben, amelyek a modern biológiai szerveződés elméletét előzik meg – mindezt egy egyszerű, a figura lábai között elhelyezett háromszög formájában.
A felfedezés, amely mindent megváltoztatott
Dr. Rory Mac Sweeney – akinek szakterülete a fogászati anatómia – olyan nézőpontból közelítette meg a rajzot, amely lehetővé tette a több száz éves rejtély megoldását. Eredményeit a Journal of Mathematics and the Arts című tudományos folyóiratban publikálta.
Elemzése rámutatott, hogy Leonardo 1490 körül készült híres rajza – amely egy meztelen férfialakot ábrázol körbe és négyzetbe illesztve – olyan geometriai elveket tartalmaz, amelyek eddig rejtve maradtak.
A mű Vitruvius római építész írásain alapul, és azt hivatott szemléltetni, hogy az emberi test arányai tökéletesen illeszkednek mind a körbe, mind a négyzetbe. Ám a pontos matematikai háttér eddig megmagyarázatlan maradt.
A rejtett háromszög, ami feltárta a titkot
A fordulópontot Dr. Sweeney akkor érte el, amikor felfigyelt egy egyenlő oldalú háromszögre a figura lábai között – egy részletre, amelyről Leonardo is említést tett jegyzeteiben, de amit a kutatók eddig nagyrészt figyelmen kívül hagytak.
Dr. Sweeney felismerte, hogy ez a háromszög tökéletesen megfelel a Bonwill-háromszögnek, amely a fogászati anatómia egyik alapelve, és az állkapocs optimális működését írja le.
A háromszöget Dr. William Bonwill az 1860-as években írta le, miután több ezer koponya és fogsor tanulmányozása után megállapította: az alsó állkapocs két ízülete és az elülső metszőfogak középpontja egy egyenlő oldalú háromszöget alkot. Ez a forma hatékony erőátvitelt biztosít rágás közben – vagyis tökéletes biológiai szerkezet.
Matematikai áttörés – a természet száma Leonardo rajzában
Dr. Sweeney felfedezése nem pusztán geometriai érdekesség. Elemzése kimutatta, hogy ez a háromszög egy 1,64–1,65 arányt hoz létre a négyzet oldala és a kör sugara között – ez pedig elképesztően közel áll az ún. „tervszámhoz” (1,633), amely a természetben az optimális térbeli struktúrák kialakítását szolgálja.
Ez az ún. tetraéder-arány, amely mind mesterséges, mind természetes rendszerekben az optimális szerveződést írja le. Ha az egyenlő oldalú háromszöget hatszor ismételjük meg a köldök körül (amely Vitruvius szerint az emberi test középpontja), egy hatszögszerű mintázat jön létre – ez pontosan ezt a matematikai arányt adja.
Kapcsolódás a modern tudományhoz
A legmeglepőbb talán az, hogy Sweeney párhuzamot von Leonardo rajzának arányai és Buckminster Fuller 1975-ös Izotróp Vektormátrixa között. Fuller rendszere a kristályszerkezetek és biológiai rendszerek ideális arányait írja le – Sweeney szerint ezek az arányok Leonardo ábrázolásában is megjelennek.
A fogorvos szerint ez azt sugallja, hogy „Leonardo ösztönösen ráérzett a valóság matematikai természetére”, és olyan optimalizált biológiai formákat ismert fel, amelyeket a tudomány csak évszázadokkal később kezdett megérteni.
Egy új nézőpont ereje
Ez a tudományos áttörés azt is megmutatja, mennyit számíthat egy külső szakértői nézőpont. Míg művészettörténészek és matematikusok évszázadokon át tanulmányozták a Vitruvius-tanulmányt, Dr. Sweeney fogorvosi háttértudása tette lehetővé a rejtett geometria felismerését.
„Leonardo geometriai szerkezete sikeresen kódolta az emberi test térbeli arányait, lenyűgöző pontossággal tükrözve reneszánsz elképzelését az emberi és természeti rend egységéről” – írta tanulmányában Sweeney.
Kortárs alkalmazások lehetősége
A felfedezés messze túlmutat a művészettörténeten. Dr. Sweeney kutatásai új utakat nyithatnak a fogászati anatómiában, protézistervezésben vagy akár a koponya- és arcrekonstrukciós sebészetben is.
Ráadásul a felfedezés arra utal, hogy más reneszánsz mesterművek is tartalmazhatnak rejtett tudományos elveket, amelyeket még nem fedeztünk fel.
Leonardo: Az időtlen zseni
Ez az áttörés ismét megerősíti Leonardo da Vinci hírnevét: olyan látásmód birtokosa volt, amelyben a művészet és tudomány szétválaszthatatlan egységet alkottak. Az, hogy egy emberi testábrázolásban ennyire összetett matematikai kapcsolatokat tudott ábrázolni, tökéletes példája annak a zseniális szemléletnek, amely a reneszánszot formálta – és máig inspirálja a tudományt.
