Felfedezték az elveszett Nílus-delta városát

Amit felfedeztek, az nem egyetlen templom vagy királyi sír – hanem az ókori élet egy egész szeletét: többszintes házak, ünnepi ösvények, magtárak és vallási tárgyak, mindezt lenyűgözően megőrizve egy olyan területen, ahol a vályogtégla akár el is tűnhetett volna.

„Imet kulcsfontosságú helyszínné válik a késő időszaki Egyiptom régészetének újragondolásához” – mondta dr. Nielsen, a Manchesteri Egyetem egyiptológia tanszékének vezető előadója.

Imet látképe – ha egyáltalán volt egyáltalán ilyen a kr. e. 4. században – függőleges volt. A sűrűn lakott, többszintes, szokatlanul vastag alapozású „toronyházak” felfedezése növekvő népességre és egy olyan városra utal, amelyet a befogadására terveztek. Ezek a szokatlan építészeti formák, amelyek a Deltán kívül ritkák, azt jelzik, hogy Imet nemcsak élt, lüktetett, de virágzott is.

„Ezek a toronyházak leggyakrabban a Nílus-deltában találhatók a késői időszakban és a római korban, Egyiptomban azonban meglehetősen ritkák” – nyilatkozta dr. Nielsen. „Az, hogy itt léteznek, arra utal, hogy Imet egy virágzó és sűrűn beépített város volt, kifinomult városi infrastruktúrával.”

A kutatók ezeket az épületeket kezdetben műholdfelvételek segítségével észlelték, ahol az ősi vályogtégla-tömbök hátborzongató rácsként látszottak a felszín alatt. A földmunkák megerősítették a felvételeket: sűrűn beépített, többszintes házak és egy bonyolultan kiépült város a gabonafeldolgozó raktárak és az állattartási területek körül – bizonyítékok egy élénk, hétköznapi gazdaságra.

Imet spirituális központjában állt Wadjet temploma, aki Alsó-Egyiptom kobrafejű istennője és félelmetes védelmezője volt. Nem szelíd istenség – hivatalos kígyófejdísze, amelyet fáraói homlokok koronáztak, a királyi legitimitás bizonyítékaként szolgált.

Egykor egy ünnepi sugárút kötötte össze a templomát a kinti várossal, amely szent téren haladt át, ahol körmeneti szertartásokat tartottak. A Ptolemaiosz-kor közepére azonban ez az út használaton kívülre került – halványuló lábnyomai a külföldi dinasztiák változó vallási tájaira emlékeztetnek, jelenti a Live Science nyomán az ancient-origins.net.

Mellette az ásatások során egy hatalmas oszlopos épület alapjait tárták fel, amelyet közvetlenül e szent út fölé építettek. Valószínűleg ez egy Ptolemaiosz-kori épület, amelynek saját szertartásos vonatkozásai voltak, és amely azt bizonyítja, hogy még a régi istenek hanyatlásával párhuzamosan is új polgári és vallási életminták jelentek meg.

A felfedezés nem ér véget az építészetnél. A törmelékek között egy 26. dinasztiabeli zöld fajansz ushabti szobrocskát is találtak.

A közelben egy faragott sztélé (kőtábla) állt, amely Hóruszt, a sólyomfejű istent ábrázolta, amint győzedelmesen áll a krokodilok felett – a káosz feletti isteni uralom lenyűgöző szimbóluma. Mellette Bész, a szülés és védelem törpe istenének duzzadt és mosolygó alakja látható, mintha egy mitikus ajtóőr lenne, ami előbújik.

Théba örök szépségével vagy Gíza monumentális geometriájával ellentétben az Imet a megélt élet története – egyénekről, akik egymásra halmoznak emeleteket, állatot tartanak, kukoricát őrölnek és imádkoznak a fokozatosan elcsendesedő ünnepi utakon. Itt kobraistennők nemcsak a fáraókat, hanem a zöldségeseket, bábákat és kőműveseket is őrizték egy olyan városban, amely a mindennapi életerőtől pezsegve lüktetett.