Tudomány

DNS segítségével rekonstruálták egy több, mint tízezer éves nő arcát

Kék szeme volt és világosabb bőre, mint a nyugat-európai mezolitikumban élt embereknek

A mai Belgium területén körülbelül 10 500 évvel ezelőtt élt őskori nő maradványait tanulmányozó kutatók ősi DNS segítségével rekonstruálták az arcát.

DNS segítségével rekonstruálták egy több, mint tízezer éves nő arcát
A nő bőre világosabb volt, mint azt a korábbi kutatások sugallták, a szeme pedig kék
Fotó: Facebook/Museum van de Maastrichtse Mens/Ghent University Archaeology Department

A Genti Egyetem tudósai által vezetett csapat megállapította, hogy a nőnek kék szeme volt és kissé világosabb bőre, mint a nyugat-európai mezolitikumban élt, eddig elemzett legtöbb embernek – derül ki az egyetem közleményéből.

Isabelle De Groote, a Genti Egyetem régésze, aki a mezolitikum Belgiumáról szóló kutatási projektet vezeti, a CNN-nek elmondta, hogy a nő ugyanabból a népcsoportból származott, mint a Cheddar Man, aki körülbelül ugyanabban az időben élt a mai Egyesült Királyság területén, de világosabb bőrű volt.

A megállapítások megkérdőjelezik a korábbi feltételezéseket, miszerint az európai vadászó-gyűjtögető népek genetikai felépítése azonos volt, és bizonyítják, hogy a különböző népességek között már akkor is jelentős eltérések voltak a bőrszín tekintetében – mondta De Groote.

„A koponyából azt is meg tudtuk állapítani, hogy 35 és 60 év közötti lehetett” – mondta De Groote szerdán a CNN-nek. „Orra magas orrnyereggel rendelkezett, ami hasonló a Cheddar Manéhez” – tette hozzá De Groote. „Nő létére erős szemöldökívvel is rendelkezett.”

A nő maradványait 1988-1989-ben egy régészeti ásatás során találták meg a dinanti Margaux-barlangban, nyolc másik nő holtteste mellett – mondta De Groote. Ez „szokatlan lelet” volt, mivel a legtöbb mezolitikus temetkezési helyeken férfiak, nők és gyermekek maradványai keverednek - tette hozzá.

„Sok csontvázra okkert (sárga festőföld) szórtak, ami rituális vagy szimbolikus cselekvéssel kapcsolatos gyakorlat” – mondta De Groote.

A legtöbb holttestet gondosan kődarabokkal borították, míg egy személy koponyáján halála után ejtett vágásnyomok voltak - tette hozzá.

„Érdekes az is, hogy ezt a temetkezési barlangot több száz éven át használták, így ezek olyan emlékhelyek voltak, ahová az emberek visszatértek, annak ellenére, hogy vándorló vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak” – mondta De Groote.

„Ezek a leletek komplex temetkezési szokásokra utalnak, és érdekes kérdéseket vetnek fel ennek a korai vadászó-gyűjtögető közösségnek a társadalmi szerkezetéről és kulturális gyakorlatairól” – tette hozzá.

Philippe Crombé régész szerint az ősi nő bőrszíne „kissé meglepő” volt, de a mezolitikumban élt emberek közül csak korlátozott számú példát lehet összehasonlítani. „Az eddig Nyugat-Európában elemzett ősi DNS-sel rendelkező egyének mind ugyanahhoz a genetikai csoporthoz tartoztak” – mondta. „Ez tehát kissé meglepő, de másrészt várható, hogy Nyugat-Európa hatalmas területén, akárcsak ma, bizonyos variabilitás, azaz változékonyság létezik.”

Amikor a maradványokat megtalálták, még nem volt lehetőség az ősi DNS kutatására, mondta Crombé. „Az ásatások óta a technikák fejlődtek” – mondta a CNN-nek, hozzátéve, hogy az interdiszciplináris projekt „a régi ásatások újbóli elemzése a legmodernebb módszerekkel”.

Crombé részletesen elmagyarázta, hogy a nő koponyájából „meglehetősen jó minőségű” DNS-t vettek, ami lehetővé tette „egy nagyon részletes rekonstrukció” elkészítését.

Bőre színe, haja színe és szeme színe mind az ősi DNS-en alapul, míg más elemek, például ékszerei és tetoválásai a Maas-medence más ásatásainál nyert régészeti adatokon alapulnak, amelyek lehetővé tették számára, hogy képet alkossanak mindennapi életéről.

Egy ásatás során – egy korábbi táborhelyen a folyó partján – a tudósok kőeszközöket, vadállatok csontjait és halmaradványokat találtak, mondta Crombé, ami bizonyíték arra, hogy ezek az emberek nomádok voltak.

„Vándoroltak, mert teljes mértékben függtek a természeti erőforrásoktól: vadállatoktól, vadnövényektől, halaktól” – mondta. „Ez arra kényszerítette őket, hogy vándoroljanak a tájon és áthelyezzék településeiket.”

Crombé szerint még sok kérdés marad megválaszolatlanul ezekkel a mezolitikumban élt közösségekkel kapcsolatban, amelyek az utolsó vadászó-gyűjtögető népek voltak Nyugat-Európában.

Most a csapat elemzi a maradványokat, hogy összerakja a együtt eltemetett emberek közötti kapcsolatokat, és azt is megvizsgálja, hogy milyen mértékben fogyasztottak halat – tette hozzá.

Kapcsolódó írásaink