Egy barlang felfedezése felülírja, amit Ausztrália legkorábbi lakóiról gondoltunk

1073 méteres (3520 láb) tengerszint feletti magasságban található a Dargan-menedék, egy ősi sziklamenedék, amely egy hatalmas amfiteátrumra hasonlít. Körülnézve könnyen feltételezhetnénk, hogy ez a hideg és kopár magaslati vidék túl nehéz ahhoz, hogy az emberek időt töltsenek itt.

Új kutatások azt mutatják, hogy a Dargan-menedéket már az utolsó jégkorszakban is lakták, és ebben a hideg időszakban többször is felkeresték.

Ásatási eredmények a legkorábbi ismert bizonyítékot szolgáltatják Ausztrália magaslati lakott területeire, ezzel a Kék-hegységet Ausztrália régészetileg legjelentősebb periglaciális tájának nevezik – azaz olyan területnek, amely szezonális fagyásnak és olvadásnak van kitéve, számol be az ancient-origins.net.

Kulturális perspektívák

Ez egy rendkívül jelentős táj, amely kézzelfogható és nem kézzelfogható kulturális értékeket tartalmaz az őslakosok számára.

Az őslakosok évezredek óta adják tovább országuk tudását és történeteit.

Ez a helyszín azért különleges, mert egy ismert őslakos utazási útvonalon fekszik, magas a tengerszint feletti magassága, és mély üledékek tárolására alkalmas.

Régészetileg a mély és zavartalan lelőhely az egyik legfontosabb dolog, amit keresni kell. Az idővel felhalmozódó üledék megőrzi a kulturális anyagokat, és lehetővé teszi, hogy rekonstruálják a múltbeli tevékenységeket azáltal, hogy a kulturális tárgyakat különálló rétegekhez vagy idősávokhoz társítják.

Amikor belépünk a helyszínre, tiszteletet adunk az ősöknek. A régészeti munkálatok helyszínének megnyitója részeként egy lantmadár-dal és tánc hangzott el, és varázslatosan egy maroknyi lantmadár közeledett a barlanghoz, és énekelni kezdett, mintha éneken keresztül kommunikálnának a jelenlegi és a régi világ között.

Nem tudjuk pontosan, hogy kik voltak azok az őslakosok, akik a múltban átvándoroltak a Kék-hegységen, és azt sem, hogy honnan jöttek. De a Dargan-menedékhely valószínűleg fontos megállóhely volt az emberek számára, akik összejöveteleken és ünnepségeken vettek részt, amelyen a nyugati szárazföld belsejéből, a Cumberland part menti síkságairól, valamint az északi és déli vidékről érkező emberek is részt vehettek.

Leletek a Dargan-menedék ásatásán

Új leletek szolgáltatnak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy ez az egykor fagyos, magaslati táj lakott volt. Úgy vélik, hogy ez Ausztrália legrégebben lakott, magaslati helyszíne.

693 kőtárgyat tártak fel, köztük 117 darab, 16 000 évnél idősebb rétegekből származó darabot, és dokumentáltak kis mennyiségű, kifakult sziklarajzot, köztük egy gyermekméretű kézrajzot és két alkar-sablont.

A kandallókban (tábortüzekben) talált faszénen radiokarbonos kormeghatározást végeztek, ami arra utal, hogy a Dargan-menedéket 22 000 és 19 000 évvel ezelőtt óta folyamatosan lakták.

A leletek között szerepelt a legtöbb kőeszköz, melyeket helyben szereztek be és készítettek. De nagyon érdekes módon néhány követ találtak a Jenolan-barlangok környékéről, körülbelül 50 kilométerre délnyugatra, valamint a Hunter-völgyből, 150 kilométerre északra. Ez arra utal, hogy az emberek északról és délről is beutazták ezt a hegyvidéki régiót.

Találtak egy homokkőből készült őrlőlapot, amely 13 000 éves, és csontból vagy fából készült tárgyak, például tűk, árak, csonttüskék és orrhegyek formálására utal. Egy bazalt üllőt, amelyen ütésnyomok láthatók, amelyek kemény fás diófélék és maghéjak repesztésére utalnak, 8800 évesnek datálták.

Nagy Kék-hegység és a világörökség

A Kék-hegységet 2000-ben az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) világörökségi helyszínként vette fel kiemelkedő biodiverzitási értékei miatt.

A Kék-hegység tája az őslakos örökség csendes, mégis gazdag kárpitját borítja.

Az ausztrál nép évezredek óta jár, él és virágzik a Kék-hegységben. A hegyek kézzelfogható kapcsolatot jelentenek őseikkel, akik találkozóhelyként használták őket a megosztásra, a történetmesélésre és a túlélésre. Kulturális identitásuk részét képezik.

Az eredmények első alkalommal igazítják Ausztráliát a világ más lakott kontinenseinek jégkorszaki adataihoz, beleértve más, hagyományosan nem hideg éghajlatúnak tartott helyeket is, például Mexikót és Spanyolországot.

Most egy valóban globális történettel rendelkezik Ausztrália arról, hogyan léptek be és éltek magaslati tájakon az emberek az utolsó jégkorszakban.

Az ehhez hasonló kutatási projektek folytatása, valamint az általuk a régióban nyújtott felbecsülhetetlen értékű bizonyítékok lehetővé teszik a Kék-hegységhez kötődő őslakosok számára, hogy elkezdjék újra összefűzni a történelem nagy részét és számos olyan történetet, amelyek eddig hiányosak voltak.