„A világ legnehezebb kirakós játéka” + VIDEÓ

2021-ben az építők egy elásott kincsre bukkantak: több ezer darab pazarul festett római falvakolat hevert szerteszét egy bontási területen. A Londoni Régészeti Múzeum sajtóközleménye szerint ami kezdetben egy összevissza rakott törmelékhalomnak tűnt, azt később a római Londonban valaha talált egyik legfontosabb freskóleletként ismerték el.

A világ legnehezebb kirakós játéka

„Olyan volt, mintha a világ legnagyobb kihívást jelentő kirakósán dolgoztam volna” – emlékezett vissza Han Li, a Londoni Régészeti Múzeum (MOLA) vezető építőanyag-szakértője. Li és restaurátortársai három könyörtelen hónapot töltöttek a törékeny szilánkok gondos elrendezésével és válogatásával, óvakodva törékeny, elöregedett állapotuktól. A darabokkal finoman kellett bánni – túl sok érintkezés esetén a vakolat teljesen széteshetett, számol be az ancient-origins.net.

Ebből a gondos munkából kezdtek megjelenni a legalább húsz belső falat beborító freskók. A képek a fényűzés világát sugározták: élénk sárga lambériák és halványzöld szegélyek, pazar virágok, elegáns lírák, gyümölcsök, madarak – olyan képek, amelyek a lenyűgözés és a felemelés szándékával készültek.

Bár a képek római klasszikus motívumokra utaltak, jellegzetes helyi elemeket is tartalmaztak. Egy korábban szőlőt ábrázolóként értelmezett töredék valószínűleg fagyöngyöt ábrázol, ami arra utal, hogy a római művészek újrahasznosították a kontinentális témákat, hogy illeszkedjenek a brit színpalettához. A római és a regionális identitás keveredése kulturálisan felbecsülhetetlen értékűvé teszi a freskókat.

Más darabok importált, exkluzív anyagokat utánoznak: egyiptomi porfírt és sárga afrikai márványt. Bár a felhasznált anyagok valójában festett illúziók voltak, jelenlétük kiemelte az épület tulajdonosának jólétét és a császári stílussal való kapcsolatát. Hasonló stílusok jelentek meg Európa-szerte exkluzív otthonokban – Kölnben, Lyonban és még Pompejiben is, írja a BBC.

A felfedezés egyik fénypontja egy aláírás volt – nos, valahogy így. Egy díszes tabula ansatát (egyfajta római szegélyt) találtak, amelyre a latin FECIT kifejezést írták – „ezt készítette”. Ez az első ilyen jellegű lelet, amelyet Nagy-Britanniában találtak. Sajnos a mellette álló nevet eltávolították. Ennek ellenére nagyon személyes kapcsolatot teremt az arctalan művésszel, aki évszázadokkal ezelőtt ezeket a falakat festette.

Li és csapata a festő finom irányelveit is feltárta – a körzővel rajzolt virágokat nem festették meg, talán elhagyták őket jobb tervek kedvéért. A vakolatba vésett görög betűs graffitik jegyzetek lehettek.

A freskókat Southwarkban fedezték fel, a Temze folyótól délre – egy olyan helyszínen, amely már régészeti leletekben is gazdag. Ez az új felfedezés alátámasztja azt a feltételezést, hogy Southwark több volt, mint egy peremváros, hanem egy élénk lakóövezet, amelyet a MOLA munkatársa, Andrew Henderson-Schwartz „a római London Beverly Hillsének ” nevezett.

Maga az épület valószínűleg Kr. u. 200 előtt összeomlott. A régészek a mai napig vitatkoznak a funkciójáról. Lehet, hogy egy drága magánvilla vagy egy drága szálló gazdag utazók számára. Bármi is volt az, a művészeti alkotás magas státuszú és társadalmi helyzetű helyszínre utal, jelenti az Artnet News.

A törékeny anyag védelme érdekében a régészek teljes, ép vakolattal ellátott földtömböket emeltek ki, és röntgennel elemezték azokat a rekonstrukció előtt. Ez a technika megőrzi a környező, törékeny nyomokat – például ecsetvonásokat, pigmenteket és akár mikrobiális mintázatokat is –, amelyeket a hagyományos kitermelés elpusztítana.

Az ilyen óvatos eljárásoknak köszönhetően a freskókat nemcsak megőrizték, hanem bizonyos mértékig rekonstruálták is. Faith Vardy illusztrátor Han Livel együttműködve régészeti leleteket és stilisztikai analógiákat használt fel a falfestmények digitális rekonstruálásához, élénk betekintést nyújtva London római múltjába.

Mit jelent mindez?

Ez a lelet forradalmasítja a korai római Britanniáról alkotott képünket. Londinium nem csupán egy szürke, sivár előőrs volt a birodalom peremén – egy festett, művelt és lélegzetelállítóan ambiciózus hely volt. Elitje nem csupán házakat épített; ízlést hoztak magukkal, hatalmat gyakoroltak, és vándorművészeket bíztak meg azzal, hogy a vakolatot propagandává alakítsák.

Han Li számára pedig a hónapokig tartó munka minden egyes másodpercét megérte. „Kiváltság olyan falfestményeket látni, amelyeket még a késő ókori rómaiak sem láttak volna” – mondta.

Bár az ősi művész aláírásán szereplő név valószínűleg soha nem lesz visszakereshető, öröksége ismét a történelem lapjait díszíti – 2000 évvel azután, hogy először benedvesítették ecsetjüket.