Átírják a fogak eredetét – egy ősi hal cáfolta meg az elméletet

Egy friss, szinkrotronsugaras vizsgálat azonban alapjaiban írta át ezt az elképzelést. A kutatás szerint ezek a struktúrák inkább a mai ízeltlábúak szenziláinak – vagyis érzékszerveinek – felelnek meg, semmint fogaknak. Az új eredmények alapján az Anatolepis nem is gerinces volt, hanem ízeltlábú.

Ez a felismerés nemcsak az Anatolepis státuszát változtatja meg, hanem rámutat az evolúciós konvergencia jelenségére is: vagyis arra, hogy egymástól függetlenül fejlődő élőlények – esetünkben ősi gerincesek és ízeltlábúak – hasonló megoldásokat fejlesztettek ki a környezet érzékelésére.

A felfedezés egyúttal azt is jelenti, hogy a valódi dentin – a fogak kulcsfontosságú anyaga – csak mintegy 40 millió évvel később, az Eriptychius nevű állkapocs nélküli halnál jelent meg. Ennél a fajnál a dentin valószínűleg szintén érzékelési funkciót töltött be, nem pedig rágásra szolgált – írta a Gismeteo.

A kutatók szerint a modern állatok közül például a vak barlangi halak vagy a narválok is hasonló módon használják fogaikat a környezetük érzékelésére – így őrizve meg ezt az ősi funkciót napjainkig.