Tudomány
85 millió éves tengeri szörnyet azonosítottak
A felfedezés nemcsak egy évtizedes rejtélyt old meg
A kutatók 1988-ban fedezték fel a teremtmény első jelentős fosszíliáját a kanadai Brit Kolumbiában található Vancouver-szigeten. A csontváz megőrződött, de ami még fontosabb, szinte teljes volt.
Bár a lelet felkeltette az érdeklődést, a tudósok akkoriban nem voltak biztosak abban, hogy egy új fajhoz vagy a plesiosaurusok néven ismert, hosszú nyakú tengeri hüllők csoportjához tartozik-e.
Ez a rejtély évekig fennmaradt. Bár később további fosszíliákat fedeztek fel, köztük egy jobb karcsontot és egy kivételesen megőrzött, fiatalkorkorban elhunyt állat csontvázát, egyik sem volt elég teljes ahhoz, hogy szilárd osztályozást tegyen lehetővé, számol be a Greekreporter.
Egy új, május 22-én a Journal of Systematic Palaeontology című folyóiratban megjelent tanulmány megerősíti, hogy a csontok egy különálló fajt képviselnek. A Marshall Egyetem tudóscsoportja F. Robin O'Keefe professzor vezetésével a teremtményt Traskasaura sandrae-nek nevezte el, és egy új nemzetségbe sorolták az Elasmosaur családon belül, amely a plesiosaurusok egyik alcsoportja.
„Az ősmaradványokat hagyó állat kiléte továbbra is rejtély” – mondta O'Keefe egy nyilatkozatban. „A ma közzétett új kutatásunk végre megoldja ezt a rejtélyt.”
Az Elasmosaurusok, más plesiosaurusokhoz hasonlóan, a krétai időszakban, 145 és 66 millió évvel ezelőtt éltek. Kis fejükről, hosszú nyakukról és nagy uszonyaikról voltak ismertek, amelyek lehetővé tették számukra, hogy kecsesen mozogjanak az ősi tengereken.
Bár halakra hasonlítottak, tüdővel lélegeztek, és valószínűleg gyakran bukkantak fel a felszínre, hasonlóan a modern bálnákhoz és delfinekhez.
A fiatal példány kulcsfontosságú volt az áttörésben. Számos jellegzetes jegyet tárt fel. „Nagyon furcsa keveréke van a primitív és a származtatott tulajdonságoknak; különösen a válla különbözik minden más plesiosaurustól, amelyet valaha láttam” – mondta O'Keefe.
Az új fajról úgy tartják, hogy legalább ötven nyakcsigolyával rendelkezett. A tudósok szerint ez valószínűleg segítette a hatékony merülést, esetleg ennek segítségével felülről támadhatta a zsákmányát. Erős fogai arra utalnak, hogy kemény héjú tengeri élőlényekkel táplálkozott.
Az ammonita puhatestűek „jó jelöltek táplálék szempontjából, ugyanis a Traskasaura robusztus fogai ideálisak lehettek az ammonitahéjak összetörésére” – mondta O'Keefe.
O'Keefe először úgy vélte, hogy a fosszíliák az Antarktiszon talált plesiosaurusokkal állhatnak kapcsolatban. „Chilei kollégám, Rodrigo Otero másképp gondolta, és igaza is volt; a Traskasaura egy furcsa, konvergens módon fejlődött, lenyűgöző állat” – mondta O'Keefe.
A felfedezés nemcsak egy évtizedes rejtélyt old meg, hanem új fejezetet is nyit a tengeri hüllők megértésében. A Traskasaura hivatalos besorolásával a tudósok kibővítették az élet fáját, amely egykor a hullámok alatt virágzott, új betekintést nyújtva abba, hogyan éltek, fejlődtek és maradtak fenn ezek az ősi ragadozók a Föld őskori óceánjaiban.
