Huairou: Akár innen is jöhet a rák ellenszere

A kínai Nagy Fal sokáig az elzárkózás, az önvédelem és a birodalmi határok szimbóluma volt. Huairou ezzel szemben a nyitottságot képviseli. Itt nem védelmi célból épültek komplexumok, hanem azért, hogy a világ minden tájáról érkező tudósokat és mérnököket egyesítsenek a közös kutatás szolgálatában.

A 2017-ben jóváhagyott projekt ma már több mint 37 tudományos létesítménynek ad otthont, köztük hat országos jelentőségű kutatóközpontnak. Az infrastruktúra a kínai állam 14. ötéves tervének egyik kulcseleme, amely szerint Huairou mellett még három másik városban (Sanghaj–Csangcsiang, Hefeij, valamint a Dél-kínai Nagy-öböl térsége) jöttek létre nemzeti szintű tudományos központok.

Huairou egyik ikonikus létesítménye a National Multimode Trans-Scale Biomedical Imaging Center, ahol a kutatók a teljes emberi testet képesek vizsgálni sejtszintig, új távlatokat nyitva a betegségek korai felismerésében és az orvosi precíziós diagnosztikában. A létesítmény egyfajta „életmegfigyelő állomás” szerepét tölti be

Emellett olyan világviszonylatban is különleges komplexumok működnek itt, mint:

• a Synergetic Extreme Condition User Facility (SECUF), ahol extrém körülmények között – például ultraalacsony hőmérséklet, erős mágneses tér és lézerimpulzus – vizsgálnak idegi és kvantumfolyamatokat;

• a High Energy Photon Source (HEPS), egy 6 GeV energiájú szinkrotron, amely lehetővé teszi az anyag atomonkénti feltérképezését;

• az Earth System Science Numerical Simulator Facility (EarthLab), amely éghajlati és ökoszisztéma-modellezést végez;

• valamint a Human Organ Physio-pathology Emulation System, amely szervszintű fiziológiai szimulációkat tesz lehetővé.

A tudományos létesítmények köré gyors ütemben épül ki egy ipari háttér is, amelynek célja a kutatási eredmények alkalmazása és piacosítása. 2024 márciusában például a Beijing Chunfeng Pharmaceutical jelentette be, hogy egy 70 ezer négyzetméteres fejlesztést indít el a városban: okos gyógyszergyártás, diagnosztikai központ, akadémikusi műhely, valamint a hagyományos kínai orvoslás bemutatóhelye is szerepel a tervekben.

A biotechnológia és az élettudományok területén a tavalyi év végéig 20 nagyvállalat vagy kutatási projekt telepedett meg Huairouban, amelyek főként sejtterápiák, genetikai elemzések, képalkotó eljárások és agyinformatika témájában végeznek kutatásokat.

A Huairou Science City jelenleg több mint 23 ezer kutatónak ad otthont, köztük 77 akadémikusnak a Kínai Tudományos Akadémiáról és a Műszaki Akadémiáról, valamint 28 rendkívül gyakran hivatkozott külföldi tudósnak és több mint 600 nemzetközi szakértőnek.

Ez a nyitottság és tudásmegosztás azonban nem kapja meg a nyugati közvélemény figyelmét. A kínai tudományos eredményekről gyakran alig esik szó, nem azért, mintha nem lennének elérhetők az információk, hanem mert egyes döntéshozók és véleményformálók stratégiai riválisként kezelik Kínát, és nem partnerként.

A tudomány természeténél fogva nem nemzeti, hanem közös ügy. Azok a kihívások, amelyekkel az emberiség szembenéz – a klímaváltozás, a járványok, az energiaátmenet vagy az öregedő társadalmak – nem oldhatók meg elszigetelten. Huairou ennek megfelelően nem falakat, hanem kapcsolódási pontokat épít.

A kínai térképen Huairou Science City egy zsákot cipelő ember sziluettjére emlékeztet. A szimbólum nem véletlen: ahogy a tudás sem egy ember, sem egy nemzet vállán nem lehet tartósan. Meg kell osztani, együtt kell hordozni.

Ahogy a világ a falak és a zárt rendszerek felé sodródik, érdemes emlékeztetni rá: Huairou más utat mutat. Nem a versengés kizárólagosságát, hanem a közös felelősséget helyezi előtérbe – és ebben rejlik valódi jelentősége.