Óriási hegylánc rejtőzik az Antarktisz jégtakarója alatt

A jég alatt fekvő fagyos titánok Gamburtsev-gleccserhegység néven ismertek, és a Föld legnagyobb jégtakarója, a kelet-antarktiszi jégsapka felszíne alatt 3,1 kilométer mélyen találhatók.

Ez a hatalmas sziklás csúcsokból és gerincekből álló hálózat körülbelül 1200 kilométeren nyúlik el, és 3400 méter magasra emelkedik, ami azt jelenti, hogy méretében felveszi a versenyt a Föld felszínén található jégtakaró nélküli nagy hegyekkel.

Mérete és magassága meghökkentő. Miért nem alakult simább, finomabb hegylánccá több millió évnyi erózió után? Hogyan tudtak a csúcsok és völgyek ilyen érintetlenül megmaradni a kontinens mélyén?

Egy új tanulmányban a Tasmaniai Egyetem és a Macquarie Egyetem geológusai visszatekintettek a lehetséges eredetre, hogy megértsék az okokat. Mivel nem lehet a jégbe ásni, hogy közvetlenül a sziklákból vegyenek mintákat, a csapatnak kreatívabb módszerekhez kellett folyamodnia.

A kutatók apró zirkonkristályok után kutattak, amelyeket több száz kilométerre található homokkőlerakódásokban találtak, az ősi folyók által szállított üledékben, amelyek több mint 250 millió évvel ezelőtt a ma már eltemetett hegyekből folytak. Mivel a zirkon uránt tartalmaz, amely előre kiszámítható sebességgel bomlik ólommá, a kutatók ezeket a kristályokat természetes óraként használhatják az ősi geológiai események időrendjének rekonstruálására.

Munkájuk során bizonyítékot találtak arra, hogy a Gamburtsev-gleccserhegység körülbelül 500 millió évvel ezelőtt keletkezett, amikor a Gondwana szuperkontinens tektonikus lemezek ütközése következtében kialakult.

A „normálisabb” hegyek kialakulásához hasonlóan a tektonikus lemezek egymásnak ütköztek, ami a széleket felfelé tolta és meggyűrődött. A történet további része azonban nem annyira tipikus.

Ahogy a hegyek emelkedtek, a kéreg vastagabbá és forróbbá vált, az egész rendszer instabillá vált, és túl nehéz lett ahhoz, hogy megtartsa magát. Végül saját súlya alatt megadta magát.

A felszín mélyén a felmelegedett kőzetek meglágyultak és kifelé kezdtek szivárogni. Ez az oldalirányú áramlás, amelyet gravitációs terjedésnek neveznek, a hegylánc egyes részeit megeresztette és összeomlasztotta. A felszíni összeomlás ellenére azonban a megvastagodott kéreg hatalmas gyökerei mélyen a Földben maradtak, egészen a köpenyig érve.

Az Antarktisz jégtakarója alatt egy egész kontinens fekszik szilárd talajon. A tudósok a legújabb képalkotó technikákkal folyamatosan térképezik a topológiáját, de ahogy ez a legújabb tanulmány is mutatja, ez a hatalmas rejtett táj tele van meglepetésekkel.