Így integetnek egymásnak a tintahalak + VIDEÓ

Még ennél is érdekesebb, hogy ezek a karmozdulatok multimodális jelek lehetnek, amelyeket a tintahal nemcsak vizuálisan, hanem tapintással is érzékel. Ez arra utal, hogy a tintahal kommunikációjának teljes skálája több érzékszervet foglal magában.

A kutatást Sophie Cohen-Bodénès, az École Normale Supérieure (ENS) franciaországi munkatársa és a St. Louis-i Washington Egyetem idegtudósai, valamint Peter Neri, az ENS és az Olasz Műszaki Intézet munkatársa végezték.

A tintahal a bolygó legérdekesebb élőlényei közé tartozik. Más lábasfejűekhez hasonlóan ők is egy magasfokú intelligencia jeleit mutatják, amely különös szemeik mögött rejlik. Képesek megfelelni az emberek számára tervezett kognitív teszteknek, visszafogottságot gyakorolni, memóriájuk rendkívül hosszú és éles, de az emberekhez hasonlóan hamis emlékeket is kialakíthatnak. Úgy tűnik, még egy REM alvási fázison is átesnek.

Tehát nem lenne annyira meglepő, ha kommunikációs stratégiáik hasonlóan összetettek lennének. Tudjuk, hogy figyelemre méltó színváltoztató képességüket arra használják, hogy mintákat és polarizált fényt villantsanak egymásra, olyan módon dekódolva, amit furcsa, különös szemeikkel el sem tudunk képzelni. Kémiai úton tudnak kommunikálni, és bár nincs fülük, érzékelik és reagálnak a víz rezgéseire.

A tintahalak arcának elején található nyolc kar és két csáp rendkívül mozgékony és ügyes, úszásra, vadászatra, táplálkozásra és mimikrire használják őket. Cohen-Bodénès és Neri azt szerették volna kideríteni, hogy szándékosan használják-e a karjaikat a kommunikációhoz, és ha igen, hogyan.

„A köpenyük szintjén megjelenő, jól ismert rendkívüli vizuális változások mellett a tintahalak különféle testkonfigurációkat tudnak létrehozni, amelyek kromatikus, testtartási és mozgási mintákat kombinálnak, mind az álcázás, mind a kommunikáció érdekében” – írják tanulmányukban.

„Bemutatunk egy korábban nem leírt kommunikációs megjelenítést két tintahalfajnál: a Sepia officinalisnál és a Sepia bandensisnél . A négy „karintő jel” sztereotip karmozgás, amelyek a karok hosszan tartó, kifejező és ismétlődő hullámzássorozataiból állnak, amelyek specifikus mintákat követve kombinálhatók és fejezhetők ki.”

A kutatást az S. officinalis (közönséges tintahal) és az S. bandensis (törpe tintahal) fajokhoz tartozó tintahalakon végezték, amelyek ikráit az Atlanti-óceánban, illetve az Indo-Csendes-óceánban gyűjtötték, majd laboratóriumban inkubálták és nevelték fel.

Nyolc kifejlett közönséges és tíz ivadék törpe tintahalat vetettek alá vizuális tesztnek. A kutatók felvételeket készítettek a tintahalakról az akváriumukban, videókat készítettek arról, ahogy az állatok spontán módon jeleket adnak a karjaikkal.

Négy különböző jelet figyeltek meg: felfelé, ahol a karok egyenesen felfelé emelkedtek; oldalra, ahol a tintahal az egyik oldalra mozgatta a karját; gördülés, ahol a karok teljesen a fej alá gördültek; és fejtető, ahol a karok szimmetrikusan osztott konfigurációban helyezkedtek el.

Ezeket a videókat visszajátszották a tintahalnak, akár helyes irányban, akár fejjel lefelé. A tintahal gyakrabban reagált a helyes irányba néző videókra, általában viszonozva a mutatott gesztust.

A mechanoszenzoros teszthez nyolc felnőtt és nyolc ivadék törpe tintahalat teszteltek. A kutatók hidrofont használtak a vízben keletkező rezgések rögzítésére, amikor a halak spontán mozdulatokat tettek. A kutatók ezen felvételek alapján számos mintázatot hoztak létre, beleértve a kevert és a fordított változatokat is.

Ezeket a rezgéseket ezután a tesztalanyok akváriumában keltették hidrofon vagy mélynyomó segítségével. Érdekes módon a tintahalak visszaintegettek a rezgésekre. Megbízhatóbban tették ezt, amikor a rezgéseket pontosan reprodukálták, míg a kevert és fordított verziók ritkább válaszokat váltottak ki.

Minden válasz a tintahal színében is mutatott némi eltérést. Mindez egy kommunikációs stratégiára utal, de hogy mit kommunikálnak, az továbbra is rejtély. Lehet, hogy dominanciamegnyilvánulásról van szó; de a kisebb tintahalak gyakran a nagyobbak felé sodorják őket, ami nem tűnik egészen helyesnek.

Az udvarlás sem igazán illik ide, mivel a fiatalok is végzik a gesztusokat. Lehet védekező jellegű, vagy a vadászattal kapcsolatos. A kutatók szerint a gesztusok akár hangulatot is kifejezhetnek – írta meg a Sciencealert.

„Nyilvánvaló, hogy ezen jelek lehetséges jelentésének értelmezése összetett kérdés, és valószínűleg nem fog egyszerű választ adni” – írják tanulmányukban.

„A fenti megfontolások alapján úgy véljük, hogy a leghihetőbb értelmezés az, hogy ezek a jelek a kapcsolódó viselkedési kontextusoktól függően számos lehetséges jelentést/funkciót hordoznak.”