Ezért hallanak hangokat egyes skizofrén betegek

Bár nem minden skizofrén beteg szenved hallucinációktól, egyesek nehezen tudnak különbséget tenni saját gondolataik és a külső hangok között, amely azt a hitet kelti bennük, hogy mentális narrációjuk egy láthatatlan személy szavaiból áll. Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a probléma részben egy corollary discharge (CD) nevű agyi jelzéssel lehet összefüggésben, amely általában elnyomja az ember hangját, amikor beszél, de skizofrén betegeknél gyakran „megszakad”.

Egy új tanulmány szerzői azonban rámutatnak, hogy a CD hibás működése valószínűleg nem magyarázza a teljes képet, mivel a gátlás hiánya nem magyarázza a pozitív hallucinációs tünetek megjelenését. Ezért felvetették a hipotézist, hogy a jelenséget egy másik típusú jel, az efference copy (EC) közvetíti.

Az EC működését magyarázva a tanulmány szerzője, dr. Xing Tian az IFLScience-nek elmondta, hogy „amikor beszélni akarunk, a motorikus rendszerünk egy nagyon pontos jelet generál, amely jelzi, mit akarunk mondani”. Általában ez a jel pontosan azokra az idegsejtekre irányul az auditív rendszerben, amelyek pontosan visszaadják a személy által kiadni kívánt hangokat.

Tian szerint azonban egyes skizofrén betegeknél az EC „zajos” lehet, ami hallási hallucinációkat okoz. „A »zajos« azt jelenti, hogy ezeknél a betegeknél a jelek nem a hallási kimenetre irányulnak. Nem pontosak” – magyarázza.

Hipotézisük ellenőrzése érdekében a tanulmány szerzői elektroencefalográfiával (EEG) figyelték negyven skizofrén beteg agyi aktivitását, akiknek fele „hangokat hall”, míg a másik fele nem. Az eredmények azt mutatták, hogy egyik csoportban sem gátolták a hallási válaszokat a beszéd előkészítése során, amely megerősítette, hogy minden résztvevőnek „meghibásodott” CD-je volt.

Az EC azonban helyesen volt leképezve a megfelelő neurális reprezentációkra minden egyes kiejtett szótag esetében azoknál a résztvevőknél, akik nem hallottak hallucinációkat. Ezzel szemben azok, akik illuzórikus hangokat hallottak, zajos EC-t mutattak, amely a kiejtett hangokon kívüli más hangokra is neurális válaszokat váltott ki, megerősítve ezzel a kutatók hipotézisét.

„Bár hallucinációknak nevezzük őket, az ok nem kizárólag a hallórendszerben keresendő” – mondja Tian. „Lehet, hogy az ok a motoros és az auditív rendszer közötti hálózati kapcsolatokban rejlik. Ha igazunk van, akkor a kezelésnek nem mindig az auditív rendszerre kell irányulnia” – teszi hozzá.

Továbbá, míg az auditív hallucinációkkal kapcsolatos kutatások általában a morfológiai hiányosságokhoz hasonló neuro-strukturális mechanizmusokra összpontosítottak, Tian szerint csapata „visszahelyezte a kognitív funkciókat a mentális betegségek közé” azzal, hogy a motoros-szensoros folyamatokban azonosította az okot. „Ez paradigmaváltást jelent” – mondja.