A tudósok új színt fedeztek fel, amelyet még soha senki nem látott

A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmányban öt normál színlátással rendelkező felnőtt vett részt – négy férfi és egy nő. Közülük hárman, köztük Ren Ng, a Kaliforniai Egyetem professzora is hozzájárult a kutatáshoz.

Az „Óz” nevű eszközzel a tudósok a szem egyes kúpos sejtjeit célozták meg, megkerülve az emberek szokásos színlátását az átfedő sejtválaszokon keresztül.

A lézeres kísérlet szokatlan kék-zöld színt mutat

A résztvevők arról számoltak be, hogy élénk kék-zöld színt láttak, amely a természetben nem fordul elő. A csapat ideiglenesen „olo”-nak nevezte el a színt. Ng professzor úgy jellemezte, hogy „telítettebb minden színnél, amelyet a való világban láthatunk”.

A BBC Radio 4 Today című műsorának nyilatkozva az élményt egy halványrózsaszínnel körülvett élethez hasonlította, és hirtelen először látott egy mély, ismeretlen vöröset.

Az eredetileg a UC Berkeley és a Washingtoni Egyetem csapatai által kifejlesztett Oz eszköz tükrök, lézerek és optikai alkatrészek segítségével pontosan szabályozza, hogy a fény hogyan éri el a szemet.

A cél az M kúpsejtek stimulálása volt – amelyek felelősek a zöld észleléséért – anélkül, hogy aktiválnák a szomszédos L (piros) vagy S (kék) kúpokat, amelyek általában együtt működnek, hogy segítsenek az agynak a színek érzékelésében.

Az izolált stimuláció ritka betekintést nyújt a látási folyamat belsejébe

Természetes látásban ilyen elszigetelt stimuláció nem történik. Általában a fény több kúpra hat, és az agy a keveréket felismerhető színként értelmezi. De ebben a kísérletben az izolált M-kúp válasz olyan vizuális élményt válthatott ki, amelyet az agy korábban soha nem dolgozott fel. A látottak érzékeltetésére, hogy a lehető legpontosabban illeszkedjen az észlelt színhez, minden résztvevő egy tárcsát használt.

Míg az eredmények izgalmat keltenek, egyes szakértők továbbra is óvatosak. John Barbur professzor, a londoni City St George's látáskutatója, aki nem vett részt a tanulmányban, „technológiai bravúrnak” nevezte a munkát, de megkérdőjelezte, hogy valóban új színt tár-e fel.

Barbur elmagyarázta, hogy a kúpsejtek intenzív stimulálása szokatlan vizuális hatásokat eredményezhet, beleértve a fényerő vagy a szín megváltozását. Azt javasolta, hogy a megfigyelt szín inkább a megváltozott érzékenység eredménye lehet, mint egy korábban ismeretlen szín.

Ng professzor elismerte, hogy az „olo”-t rendkívül nehéz felismerni, és speciális eszközök nélkül soha nem látható. Ennek ellenére úgy véli, hogy az eredmények új utakat nyithatnak meg a kutatás számára, különösen abban, hogy a színvak emberek hogyan érzékelik a színeket. A csapat továbbra is azt vizsgálja, hogy a hasonló technikák segíthetnek-e azoknak, akik küzdenek bizonyos színek megkülönböztetésével.