Tudomány
Aszteroidabecsapódás lehet a Holdon
Mi is láthatjuk majd
Az aszteroida februárban került a címlapokra, amikor arról cikkeztek, hogy jelenleg ez a Naprendszer legveszélyesebb objektuma, amely potenciális fenyegetést jelent a Földre. A további megfigyelések, illetve az aszteroida pályaelemeinek részletes feltérképezése után azonban 0,004 százalékra csökkent annak az esélye, hogy eltalálja a Földet. Viszont a tudósok a pályaadatok elemzése alapján most azzal számolnak, hogy csaknem egy a 25-re nőtt az esélye annak, hogy a 2024 YR4 a Holdba csapódjon.
„A NASA Földközeli Objektumokat Tanulmányozó Központjának szakértői az ügynökség Sugárhajtási Laboratóriumában (Jet Propulsion Laboratory, Passadena, Kalifornia) a 2024 YR4 2032. december 22-i Holdba csapódásának esélyét a február végi 1,7-ről 3,8 százalékra frissítették” – közölte az amerikai űrkutatási hivatal a héten.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy egyelőre még 96,2 százalék annak a valószínűsége, hogy az aszteroida csak közvetlenül a Hold mellett suhanjon el, de az ütközés százalékos esélye tovább növekedhet az újabb és még részletesebb megfigyelési adatok alapján. Ha ez a forgatókönyv valósulna meg, a becsapódás ereje az aszteroida tömegére figyelemmel nem lenne semmiféle hatással a holdi pályára. A NASA tudósai szerint csak egy kisebb krátert fog ütni a Hold felszínén, semmi esetre sem akkorát, mint amilyen a legnagyobb ismert holdi becsapódási képződmény, a Hold déli sarkán található Aitken-medence.
A NASA a James Webb Űrteleszkóp NIRCam (közel-infravörös kamera) és MIRI (közép-infravörös műszer) segítségével ellenőrizte a 2024 YR4 méretét és összetételét. Az eredmények azt mutatják, hogy a 2024 YR4 aszteroida egy kissé szokatlan kozmikus látogató.
„Azt találtuk, hogy a 2024 YR4 termikus tulajdonságai, vagyis hogy milyen gyorsan melegszik fel és hűl le, illetve hogy milyen hőmérsékletű a felszíne a jelenlegi Naptól való távolságában, nem olyanok, mint amelyet a nagyobb aszteroidákon látunk” – jelentette a JWST csapata.
Ha bekövetkezik a becsapódás, akkor ahhoz viszont elég erős lesz, hogy már egy kisebb távcső segítségével is jól észlelhető, fényes fellobbanásként és az azt követő porfelhőként legyen látható a Hold felszínén.
