A két ujj rejtélye: mit találtak a tudósok a mongol homokban?

Egy új dinoszauruszfajt fedeztek fel a homok között – nem egy ragadozó óriást, nem egy félelmetes gyíkot, hanem egy nagyon furcsa növényevő állatot, amelynek egy olyan tulajdonsága van, amelyet még soha nem láttak a csoportjában: mindkét kezén csak két ujj van. Ez a felfedezés megdönti a therizinoszauruszokról – a szokatlan tollas theropodákról, amelyeknek sarló alakú karmai voltak – alkotott elképzeléseinket.

A történet 2012-ben kezdődött, amikor a Bayanshirae régióban egy csővezetéket fektető munkások véletlenül egy nagyméretű fosszíliára bukkantak. A lelet később a Hokkaidói Egyetem japán paleontológusának, Yoshitsugu Kobayashinak a kezébe került, aki azonnal rájött, hogy valami különlegeset lát.

Meglepődött: a karom nemcsak nagy és tökéletesen megőrzött volt, hanem rendelkezett valamivel, ami rendkívül ritka a fosszilis anyagokban – egy természetes keratinos héjjal, amely szinte érintetlen állapotban maradt fenn. Az igazán sokkoló azonban a harmadik lábujj hiánya volt, ami ellentmondott minden korábbi, a Therizinosaurusról szóló információnak.

Kobayashi nem hitt a szemének, és újra és újra megvizsgálta a leletet. Biztos volt benne, hogy egy Therizinosaurus kezét látja. De nemcsak a két ujj volt újdonság. A karom masszív volt, éles, mint egy sarló, és olyan szerszámra hasonlított, amely tökéletesen alkalmas volt a feladatra.

Más tudósok, köztük Darla Zelenicki a Calgary Egyetemről, szintén meglepődtek. Zelenicki megjegyezte, hogy soha nem látott még ilyen szintű konzerváltságot, és maga a karom olyan teljes és tiszta volt, hogy hihetetlen lehetőséget kínált – bepillantást nyerhetünk egy 90 millió évvel ezelőtt a Földön élt élőlény viselkedésébe.

A Therizinosaurusok, bár theropodák, mint a ragadozó Tyrannosaurus, nem voltak húsevők. Karmaikat nem vadászatra, hanem valószínűleg a növényzet összegyűjtésére használták. Feltehetően leveleket és ágakat húztak le, mint egy „salátacsipesz”. De a Duonychus – ahogy az új dinoszaurusz nevet kapta – egyértelműen különbözött testvéreitől.

Kobayashi megjegyezte, hogy a Duonychus kézszerkezete – merev könyökkel, erős csuklóval és megerősített ízületekkel – evolúciós alkalmazkodásra utal, nem pedig sérülésre vagy rendellenességre. Nem törésről, hanem szándékos változásról van szó. Az állat talán azért fejlődött ki, hogy másképp táplálkozzon – talán úgy, hogy a késő kréta időszak sűrű erdeiben bizonyos növényfajok után kutatott.

Mongólia agyagos sziklái és ősi növényvilága olyan egyedülálló ökológiai rést képezhetett, amelyben egy ilyen kar előnyösnek bizonyult. És a karom keratinhüvelyének jelenléte tette lehetővé annak meggyőző bizonyítását, hogy a kéz kialakítását a természet éppen erre „szánta” – funkcionális, specializált és az állat szükségleteihez tökéletesen alkalmazkodott.

Zelenicki professzor azt is felvetette, hogy a Duonychus valószínűleg másképp viselkedett, mint csoportjának többi tagja. Kétujjú kezét a feladatok egy szűk körére használhatta, talán táplálkozásra vagy akár önvédelemre. A szerkezet egyedisége olyan viselkedési sajátosságok jelenlétére utalt, amelyeket korábban nem lehetett tanulmányozni.

Ez a felfedezés azonban nemcsak csodálatot, hanem új kérdéseket is felvetett. Miért tűnt el a harmadik ujj? Vajon a környezet, a táplálkozás, a versenytársak vagy más tényezők miatt? És ami a legfontosabb, milyen gyakran fordultak elő hasonló alkalmazkodások a dinoszauruszoknál?

Kobayashi úgy véli, hogy az ujj eltávolítása az evolúciós fejlődés egy formája volt, nem pedig véletlen. A természet döntése volt, hogy a hatékonyság növelése érdekében megszabaduljon egy felesleges elemtől. Végső soron az evolúció nem mindig a „többről” szól, néha a „jobbról” – írta a Pravda.

A Duonychus tsogtbaatari, ahogy az új dinoszauruszt most már hivatalosan is nevezik, élő (vagy inkább megkövesedett) emlékeztetője lett annak, hogy a tudomány még több tízmillió év után is találhat valami figyelemre méltót. A finomhangolás, az okos alkalmazkodás és a természet csendes erejének szimbólumává vált, amely zaj nélkül, de meglepő pontossággal alakítja az életet.

És talán ez még csak a kezdet. Ki tudja, milyen további titkokat rejt még a Góbi a homokrétegek alatt?