A halálközeli élmények legújabb felfedezései

Mindenki meghal, de hogy mi történik valójában e folyamat során, az olyan mély rejtély, amelyet a tudósok csak most kezdenek komolyan vizsgálni. A halálközeli élmények egyre inkább részét képezik ennek a növekvő kutatási területnek.

A lakosság 5-10 százaléka számol be halálközeli élményekről. Az emberek emlékei gyakran hasonlóak: úgy érzik, elválnak testüktől és felülről látják azt, áthaladnak egy alagúton és fényt látnak, elhunyt szeretteikkel vagy együttérző lényekkel találkoznak, és leírhatatlan bölcsesség, valamint mély békesség érzése keríti hatalmába őket. Sokan éles részletességgel írják le ezeket az emlékeket, és azt mondják, „valóságosabbnak érezték a valóságosnál”.

Nem ismert, hogyan hoz létre az ember hanyatló tudata ilyen fantasztikus élményeket. A tudósok azonban hipotéziseket állítottak fel a túlélőkkel készített interjúk, állatkísérletek és olyan kísérletek alapján, amelyekben az embereknek bizonyos pszichedelikus szereket adtak. Most a halálközeli élményeket vizsgáló egyik legkiválóbb kutatócsoport közzétette azt, amit a jelenségek első átfogó idegtudományi modelljének nevez.

„Nagyon megalapozott magyarázatot találtunk arra, hogyan jön létre egy ilyen gazdag élmény, miközben valaki valóban válságban van” – mondja Charlotte Martial, a belgiumi Liège-i Egyetem idegtudósa és a Nature Reviews Neurology folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.

A modell megalkotásához a szerzők kimerítő áttekintést végeztek a halálközeli élményekről szóló összes általuk fellelhető tanulmányról, az idegtudományi vizsgálatoktól a spirituális perspektívákig. Kutatásokat is bevontak az eksztatikus rohamokról, a pszichedelikumokról és a haldokló agyról.

További támpontokat adtak azok a tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy bizonyos hajlamokkal rendelkező egyéneknél nagyobb valószínűséggel fordulnak elő halálközeli élmények. Ide tartoznak a gyakori ábrándozók, valamint azok, akiknél hajlam van a gyors szemmozgásos (REM) alvás betörésére, ami akkor fordul elő, amikor a REM-alvás átfolyik az ébrenlétbe vagy a nem-REM alvásba.

Maguk a halálközeli élmények valamilyen kiváltó esemény, például szívleállás hatására jönnek létre, ami fiziológiai stressz-kaszkádot okoz.

A szerzők azt állítják, hogy bizonyos neuronhálózatok túlműködésbe kezdenek, hogy a drasztikusan megváltozott agyi környezetben magas szintű specifikus neurotranszmittereket termeljenek.

A kutatók több ilyen rendszert is megvizsgáltak, és feltételezték, hogy ezek hogyan járulhatnak hozzá a halál közeledtével átélt különböző mentális élményekhez.

A szerzők szerint az, hogy az emberek tisztán emlékeznek a halálközeli élményekre, valószínűleg három fő neurotranszmitter aktivitásának köszönhető:

• az acetil-kolinnak, amely részt vesz a memóriában, a tanulásban és a figyelemben;
• a noradrenalinnak, amely kulcsszerepet játszik a vészreakcióban, valamint a figyelemben, összpontosításban és memóriában; és
• a glutamátnak, amely szintén a tanulást és a memóriát segíti, valamint felelős az agy általános működésének irányításáért azáltal, hogy utasítja a neuronokat, hogy kommunikáljanak egymással.

A kémiai elkövetők hármasán túl a kutatók a halálközeli élményeket jellemző nyugodt, békés érzést a szerotonin által aktivált 5-HT1A receptorokhoz, valamint az endorfinok – a test természetes fájdalomcsillapítói és hangulatjavítói – és a GABA átmeneti emelkedéséhez kötötték. Ez utóbbi egy olyan neurotranszmitter, amely csökkenti a neuronok aktivitását.

A halálközeli élményeket gyakran kísérő élénk hallucinációkért a csapat a szerotonin 5-HT2A receptorainak hiperaktivációját tette felelőssé. A dopamin szintén hozzájárul a megváltozott vizuális élményhez és a realizmus érzetéhez.

Az új modell megkérdőjelezi azt a korábbi hipotézist, miszerint egy még felfedezetlen, természetesen előforduló kémiai anyag játszik szerepet az agyban a halálközeli élmények kiváltásában azáltal, hogy blokkolja ugyanazokat a receptorokat, amelyekhez a szintetikus ketamin kötődik.

Ezek a receptorok azonban elengedhetetlenek a memória kialakulásához, így ha blokkolva lennének, az emberek nem lennének képesek ilyen tisztán felidézni a halálközeli élményeket – mondja Nicolas Lejeune, az új tanulmány vezető szerzője, a Liège-i Egyetemi Kórház neurorehabilitációs klinikusa és kutatója.

„Ahelyett, hogy egy ismeretlen neurokémiai anyag létezését feltételeznénk, azt javasoljuk, hogy a halálközeli élmények az életveszélyes események reakciójaként természetesen bekövetkező zavarokból származnak” – mondja.

A modell nem magyaráz meg minden aspektust egy NDE-ben. A kutatók nem találtak magyarázatot a múltbeli emlékek újraélésének gyakori beszámolóira vagy a visszafordíthatatlan pont megközelítésének érzetére. A csapat feltételezte, hogy ezek a jellemzők pszichológiai folyamatok vagy még nem azonosított biológiai tényezők által vezéreltek lehetnek.

További kutatásokra van szükség annak azonosítására is, hogy az agynak mely területein fordulnak elő elsősorban a halálközeli élményeket kiváltó kémiai hullámok – mondja Martial –, de egy 2023-as tanulmány azt sugallja, hogy a halántéklebeny, a fali lebeny és a nyakszirti lebeny találkozási pontja kulcsszerepet játszhat. „Ez az egyik fő régió a tudatosság szempontjából” – teszi hozzá Martial.

Holtnak tettetés

Végül a kutatók felvetettek egy elképzelést arról is, hogy miért fejlődött így az agy, hogy ezt a reakciót mutassa.

Az idegtudományi modell – érvelnek – összhangban van más kutatásokkal, amelyek azt sugallják, hogy a halálközeli élmények a „halottnak tetteti magát” viselkedés emberi változatai.

Sok faj ezt a végső túlélési erőfeszítést alkalmazza halálos veszély esetén, miután a harc vagy menekülés kudarcot vallott.

A halál tettetésekor az állat ernyedtté válik és nem reagál a külső ingerekre. De továbbra is tudatában van a környezetének, így ha lehetősége nyílik rá, elmenekülhet. Azt az elképzelést, hogy a „holtnak tettetés” lehet a halálközeli élmények evolúciós eredete, alátámasztja az a tény, hogy néhány ember, aki életveszélyesnek érzékelte a helyzetét, de valójában nem szenvedett fizikai sérülést, halálközeli élményekhez hasonló élményekről számolt be.

Ezeknek az élményeknek a földöntúli, közös elemei talán az emberi agy kísérletei arra, hogy értelmet adjanak annak, ami történik.

„Bizonyos értelemben – mondja Martial – a halálközeli élmények passzív megküzdési mechanizmusok a túlélés fokozására életveszélyes körülmények között.”

Martial és kollégái elismerik, hogy új modelljük csak az első lépés egy robusztusabb keret megalkotása felé, amely ideális esetben fiziológiai adatokkal alátámasztott lesz. Az emberi tapasztalat szélsőséges végének vizsgálatával ezek a jövőbeli tanulmányok segíthetnek fényt deríteni magának a tudatosságnak a mechanizmusaira is.