Földön túli veszély fenyeget

Az űr egyre zsúfoltabb. Az emberiség az űrkorszak kezdete óta több mint húszezer műholdat állított pályára, és a tervek szerint a következő néhány évben további több ezer műholdat fognak fellőni. Ezek nagy része már elégett a légkörben, vagy visszahullott a Föld felszínére, a legtöbb esetben az óceánok nyelték el. Több mint tizenháromezer műhold azonban még mindig ott van a Föld légkörén túl.

Körülbelül egyötödük inaktív, és sima űrszemétként kering a bolygó körül. A probléma az, hogy ez elmúlt évtizedek során több száz ilyen ütközött össze, amely több millió repeszdarabot és nagy mennyiségű törmeléket hozott létre. Ez állandó ütközésveszélyt jelent az aktív műholdak és a Nemzetközi Űrállomás számára.

Az űrszemét jelentette, növekvő fenyegetés miatt a pályán való nagyobb manőverezőképességre és a szemét mennyiségének csökkentésére egyaránt szükség van. A brit Magdrive startupcég azt állítja, hogy mindkettőn tud segíteni egy új meghajtórendszerrel, amely az űrhajók számára készül, és amely idén először indul majd az űrbe.

„Egy olyan eszközt akartunk építeni, amely valóban nagy lépés az űriparban” – jelentette ki Mark Stokes, aki 2019-ben társalapítója volt a Magdrive-nak. Úgy vélte, a műholdak tízszer manőverezőbbé tehetőek. A Magdrive az űrhajtóműveinek három változatán dolgozik, és mivel azok szilárd fémmel működnek, egy napon akár közvetlenül a pályán begyűjtött űrszemétből is működtethetőek lehetnek, amely így fenyegetésből üzemanyagforrássá válhat. A Magdrive-rendszer első inkarnációja – a Warlock – 2025 júniusában áll pályára.

Eddig egyetlen olyan esetről tudunk, amely során egy űrszemét egy emberre zuhant. Az amerikai Oklahoma államban, Tulsában élő Lottie Williams vállát találta el egy darab űrszemét 1997-ben. Körülbelül akkora volt, mint a tenyere, és úgy gondolták, hogy egy rakétából származik. A nő felvette, hazavitte, és másnap jelentette a hatóságoknak. Mivel azonban egyre több tárgy kerül az űrbe és jön vissza, egyre nagyobb az esélye annak, hogy valakit vagy valamit eltalálnak ezek. Ez azonban nagyobb valószínűséggel történik a déli szélességi körök felett, mint az északiak felett. Becslések szerint a rakétatestek körülbelül háromszor nagyobb valószínűséggel landolnak az indonéziai Dzsakarta, a bangladesi Dhaka vagy a nigériai Lagos szélességi körén, mint New York, Peking vagy Moszkva szélességi körén.