A rejtélyes, halálos kimenetelű betegség kongói kitörését még mindig nem tudják megmagyarázni

Egy járványügyi szakértő a Reutersnek elmondta, hogy főként a nők és a gyermekek voltak azok, akiket súlyosan érintett a betegség. A betegségről azonban egyelőre csak keveset tudni.

A KDK egészségügyi tisztviselői sürgősen vizsgálják az esetet, hogy kiderítsék a halálos járvány okát.

A diagnosztikai tesztteléssel kapcsolatos infrastrukturális problémák, valamint a mintagyűjtés, a minták laboratóriumba szállításának és a tesztelésnek nehezítettsége miatt nehézségekkel szembesülnek az okok felderítésében.

Az alacsony jövedelmű országokban, például a KDK-ban, sok klinikai laboratórium csak a gyakori kórokozókat tudja vizsgálni. Egyes klinikai laboratóriumaik minőségének és teljesítményének korlátai jelentik a problémát.

Ha nem az ismert kórokozók egyikéről van szó, akkor a ritkább kórokozók kimutatásához gyakran a mintákat olyan speciálisabb laboratóriumokba küldik, amelyek képesek például génszekvenálást is végezni.

Ilyenkor a mintákat külföldi laboratóriumokba küldik, viszont biológiai minták nemzetközi megosztása etikai problémákat vet fel, a kutatók között.

A helyi egészségügyi tisztviselők másik prioritása a járvány kiterjedésének és súlyosságának megértése. A magas halálozási arány és az érintettek száma riasztó. Az ilyen járványok valódi mértékét azonban nem könnyű feltárni, mert nem minden fertőzött betegről szereznek tudomást.

Nem minden fertőzött ember keresi fel az ellátást. A klinikák száma is kevés, különösen a távoli területeken, és gyakran személyzetük is hiányos. A KDK-ban 10 000 lakosra kevesebb mint két orvos jut (összehasonlításképpen az Egyesült Királyságban 10 000 lakosra több mint 31 orvos jut).

Még ha a betegek el is mennek kórházba vagy klinikára, nem minden fertőzést diagnosztizálnak. Nem minden betegnél végeznek fertőzésvizsgálatot, és nem minden észlelt fertőzést jelentenek az egészségügyi hatóságoknak.

A fertőzés okáról, mértékéről és a fertőzöttek számáról szóló információk hiánya miatt nehéz pontosan felmérni a fenyegetettséget. De ez nem elszigetelt kockázat. Az évek során rendszeresen fellángolnak új fertőző betegségek járványai.

Ennek részben az éghajlatváltozás, a népesség változó demográfiája, az urbanizáció és az erdőirtás az oka, ami lehetővé teszi a fertőzések „átterjedését” az állatokról az emberekre.

Sajnos a globális fertőző betegségek radarunk meghibásodott. A betegségfelügyelet globálisan széttöredezett.

A szegényebb országokban sok olyan terület van, ahol a betegségeket nem vagy későn észlelik. A felügyeleti szolgálatok gyakran nem rendelkeznek elegendő forrással és megfelelő képesítéssel rendelkező személyzettel, és a jelentéstétel nem feltétlenül szabványosított.

Gyakran jelentős késedelem telik el attól az időponttól, amikor egy személy megfertőződik, és diagnosztizálják a betegséget, addig, amíg azt a közegészségügyi hatóságoknak jelentik. Ez pedig késlelteti a járványkitörésekre adott járványvédelmi válaszlépéseket. Ezek a problémák még súlyosabbak a forráshiányos környezetben, például a Szaharától délre fekvő Afrikában.

Milyen megoldásokkal próbálkoznak?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik kezdeményezése, amelyet több afrikai, dél-amerikai és dél-ázsiai országban is kipróbálnak, a 7-1-7 kezdeményezés.

Ez a kezdeményezés a fertőző betegségek kitörésének hét napon belüli észlelésére, a közegészségügyi hatóságok egy napon belüli értesítésére, valamint az első válaszlépések végrehajtására hét napra vonatkozó célkitűzéseket határoz meg. Ez dicséretes cél, de a gyorsan terjedő járványok esetében még mindig túl késő lehet.

Egy másik megoldás a meglévő felügyeleti tevékenységek és rendszerek jobb integrálása és jobb koordinálása. A WHO egyik ilyen kezdeményezése az integrált betegségfelügyelet és reagálás (IDSR), amelyet az elmúlt két évtizedben főként Afrikában vezettek be.

Az IDSR eddig vegyes sikereket ért el. Egy nemrégiben végzett felülvizsgálat informatikai rendszerproblémákat, pénzügyi korlátokat és adatmegosztási problémákat, valamint munkaerőhiányt állapított meg.

Egyéb globális kezdeményezések közé tartozik a WHO Pandémiás és Járványügyi Információs Központja által létrehozott Nemzetközi Kórokozó Felügyeleti Hálózat, valamint a közelmúltban tett erőfeszítések a különböző ügynökségek és ágazatok (a humán egészségügy, az állategészségügy, a környezetvédelem) közötti együttműködés és információ-, valamint szakértelem-megosztás érdekében történő együttműködésre irányuló felügyelet előmozdítására.

Az ilyen kezdeményezések hatékonyságát még meg kell vizsgálni, de a jó irányba tett lépésnek számítanak. A betegségek jobb globális felügyelete nélkül előfordulhat, hogy a következő világjárványt csak akkor észleljük, amikor már túl késő.