Tudomány

Hihetetlen, ultrahanggal védekezik egy bogár

A denevérek zsákmányai különféle stratégiákkal válaszolnak az ultrahangos vadász közeledésére

A denevérek ultrahang segítségével derítik fel zsákmányuk hollétét, számtalan zsákmányállatuk megtanulta érzékelni e hangokat – azonban egy cicindéla (homokfutrinka v. tigrisbogár) ennél is továbbment – írja az Ng.24.hu.

Hihetetlen, ultrahanggal védekezik egy bogár
Tigrisbogár kis kavicsokon
Fotó: Biosphoto via AFP/Biosphoto/Emmanuel Boitier

A denevérek zsákmányai különféle stratégiákkal válaszolnak az ultrahangos vadász közeledésére, ám ezek jórészt passzív módszerek, a cicindélák azonban továbbléptek. Ezekről a különösen szép, futrinkaféle bogarakról egy új, a Floridai Természettudományi Múzeum által bemutatott kutatás azt derítette ki, hogy ők maguk aktívan, saját ultrahangválasszal reagálnak a denevérekre – olvasható az Ng.24.hu oldalán.

A cicindélák gyakran a forró talajú, homokos vagy köves területek kis termetű ragadozó bogarai, amelyek hosszú lábaikon futkosva közlekednek elsősorban. Testük fémes fényű, elegánsan színes, ezért igen szép, mutatós állatkák.

A hangokról évtizedek óta tudtak a szakemberek, azt azonban nem értették, pontosan mi ebből a bogár számára a haszon, ugyanis úgy tűnik, mintha a saját ultrahangjuk inkább segítené a denevéreket abban, hogy rájuk találjanak. Ez pedig nyilvánvalóan nem érdeke egy zsákmányállatnak.

Az éjjeli lepkék (ezek tartoznak a denevérek étlapján a főételek közé) mintegy húsz százaléka képessé vált arra az evolúciója során, hogy ultrahangot bocsásson ki a denevér ultrahangjára válaszként, afféle jelzavarásként használva azt. A kutatóknak most azt sikerült igazolniuk, hogy a cicindéla ugyanilyen eszközt alkalmaz.

Ha meghallja a denevér kattogó ultrahangját, amellyel a vadász nagy vonalakban feltérképezi a környezetét, és ha észleli a zsákmányt, a kattogása felgyorsul. Ezzel a zsákmányáról pontosabb képet alkothat, és becélozhatja a leendő vacsoráját. Ez azt jelenti, hogy ha egy zsákmányállat ezt az eleinte komótos, majd felgyorsult, kattogó ultrahangot észleli, akkor sejtheti, hogy bajban van.

A kutatók ugyanilyen típusú és sorrendű kattogást játszottak le húsz fajba tartozó, Arizonában vadon befogott cicindélának. A húsz állatfajból hét reagált a denevér támadásának hangjára, mégpedig repülés közben a szárnyfedőik hátrafelé fordításával. A bogarak repüléskor a szárnyfedőiket előrefelé húzzák, félre a szárnyak útjából, ezt a nagyobb, lassan repülő bogarakon bárki megnézheti például a hamarosan kezdődő szarvasbogárszezonban.

Ennek hatására a szárnyak nekicsapódtak a szárnyfedő hátsó peremének. Számunkra ez csak halk zümmögés, ám az ultrahangot érzékelő denevér számára jól hallható volt.

Nem volt azonban világos, mire megy ezzel a bogár. Amíg számos éjjeli lepke egyértelműen zavarja a denevér hangját a saját ultrahangjával, addig a cicindéla nem ilyen jellegű hangokat produkált.

Azonban ismert, hogy a cicindéla mérgező anyagokat választ ki a ragadozói ellen, például benzaldehidet, hidrogén-cianidot. Néha, ha az ember kézbe vesz egy cicindélát, még meg is érezheti e vegyületek szagát. Felmerült a kutatókban, hogy a bogár az ultrahangjával azt jelzi a ragadozónak, hogy mérgező, jobb, ha meg se kóstolja őt.

Míg azonban ezek a mérgek számos ragadozó ellen hatékonyak, visszatartó erejűek voltak, addig a denevéreket nem zavarták: a kísérletek alapján a cicindélákat szinte kivétel nélkül befalták. Magyarul, a bogarak nem a saját mérgező voltukra figyelmeztetik a denevéreket, ezzel már csak egyetlen lehetőség maradt.

Egyes éjjeli lepkék, amelyek ehetőek, az ultrahangjukkal olyan más lepkéket utánoznak, amelyek viszont nem ehetőek a denevér számára. A kutatókban felmerült, hogy ez még elképzelhető a cicindéla esetében.

Amikor a lepkék és a bogarak ultrahangjáról készült felvételeket összehasonlították, egyértelművé vált, hogy bizony az ehetetlen lepkéket utánozzák a cicindélák.

A képesség azonban csupán az éjszaka repülő cicindélafajokra jellemző. E bogarak jelentős része nappal aktív, így őket nyilvánvalóan nem fenyegetik az éjszakai ragadozó denevérek, nincs is szükségük efféle védelemre.

Az efféle akusztikai mimikri valószínűleg kiterjedtebb lehet, mint eddig tudtuk, számtalan éjszakai életmódú rovar lehet még, amely hasonlóan védekezik, ám eddig senki se vizsgálta. Kérdés, hogy meddig lesz rá lehetőségünk.

A fényszennyezés kifejezését ma már egyre többen értik, azonban az emberi zajok ugyanígy szennyeznek, rontják az élőlények esélyeit azzal, hogy a hosszú évmilliók alatt kialakult hangkörnyezetet átalakítják. És ennek pont az olyan kifinomult kapcsolatrendszerek eshetnek áldozatául, mint az akusztikus mimikri.

Kapcsolódó írásaink