Tudomány

A Naprendszer legősibb jege még mindig létezhet

Az égitestek felszín alatti rétegeiben egy afféle belső légkör alakulhat ki

Az olyan távoli égitestek, mint a New Horizons űrszonda által megismertetett Arrokoth még megőrizhették a Naprendszer ősi illó anyagait a mélyükbe fagyva – írja az ng.24.hu.

A Naprendszer legősibb jege még mindig létezhet
A NASA által közzétett kézi felvétel, az Arrokoth első színes képe, amely világidő szerint 4:08-kor készült 85 000 mérföld (137 000 kilométer) távolságból, kiemeli vöröses felszínét
Fotó: AFP/Southwest Research Institute/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/NASA/HO

A SETI Intézet ismertette azt az Icarus folyóiratban nemrégiben közzé tett kutatást, amelyben arról számoltak be, hogy Naprendszerünk hajnaláról származó illó anyagokra még rátalálhatunk a távoli Kuiper-öv égitestek mélyén – olvasható az ng.24.hu oldalán.

Az eddigi elméletek szerint azok az igen ősi jegek, megfagyott gázok, amelyek a Naprendszer keletkezése idejéből maradhattak volna fenn, már eltűntek az égitestekből. Ezekhez a korábbi modellszámításokhoz azonban olyan adatokat használtak fel, amelyek közt sok volt a bizonytalanság, illetve hibás elképzeléseken alapultak.

A kutatók most arra jutottak, hogy az Arrokoth vagy más, hasonló méretű (néhány 10 kilométeres nagyság körüli) égitest, amely sosem járt a Naprendszerünk belső, melegebb régióiban, megőrizhette belsejében érintetlen formában az illó anyagokat. Ehhez a kutatóknak a korábbi modellekben lévő néhány lényegi hibát kellett kijavítaniuk, az eredmények alapján az üstökösök belsejének fejlődését és aktivitását át lehet majd értékelni.

Az új elméletben azt feltételezték a kutatók, hogy a folyamat leginkább a gázok porózus kőzeten át való távozásához hasonlíthat. Ennek során az égitestek felszín alatti rétegeiben egy afféle belső légkör alakulhat ki, amely szigetelésként veszi körbe az égitest mélyén rejtőző jegeket.

Ez azért lehet izgalmas, mert ezzel a Kuiper-öv objektumok amolyan „jégbombává” válnak, ha közelebb kerülnek a Naphoz, és üstökösökre jellemző aktivitást mutathatnak, ami miatt a pályájuk is eltérül kissé. Megváltozhat az üstökösökről alkotott képünk is, illetve magyarázatot nyerhet például a 29P/Schwassmann–Wachmann üstökös néhány éve tapasztalt különös kitörése is.

Kapcsolódó írásaink