Amikor az agy ölni tud

„Havanna-szindróma”: 2016-ban egy Kubában dolgozó titkos amerikai hírszerző ügynök finom csipogást kezdett hallani a fülében. Ezt megosztotta kollégáival, akik, mint kiderült, szintén hangoktól, zajoktól szenvedtek. Hamarosan egytucatnyi diplomata és kém észlelt furcsa tüneteket – fejfájást, álmatlanságot, hányingert, szétszórtságot.

Mindannyiukat beutalták egy magánklinikára egy kétes hírű fül-orr-gégészhez. Ő „ismeretlen akusztikus fegyver által okozott agyi traumát” diagnosztizált. Ezt később más orvosok és tudósok cáfolták.

A diplomatákat többször is megvizsgálták, MRI-vizsgálatokat végeztek – semmit sem találtak. Ennek ellenére a média arról számolt be, hogy a követség munkatársai egy titokzatos, állítólag az oroszok által használt, mikrohullámú fegyvertől szenvedtek. Kétszáz diplomata – Kínától Nagy-Britannián át Kolumbiáig – vallotta be, hogy hasonló problémái voltak.

Csak hét év elteltével oldódott meg végül a rejtély. Öt hírszerző ügynökség 2023. március 1-jén tisztázta, hogy az úgynevezett Havanna-szindróma nem mikrohullámú fegyverek következménye, hanem egy „társadalmi konstrukció”, leegyszerűsítve egy tömegpszichózis. Ezek az emberek azonban nem tekinthetőek őrültnek, nem ők találták ki a tüneteket – magyarázza Susan O'Sullivan ír idegtudós egy, a Bloombergnek adott interjúban.

„Ez egy nocebhatás, amely a placebo ellentéte. Ha figyelmeztetünk egy egészségügyi kockázatra, néhány ember valóban rosszul érzi magát” – hangsúlyozza O'Sullivan. Véleménye szerint a „Havanna-szindrómát” az orvosok idézték elő.

A „nocebo” kifejezést 1961-ben javasolták. Akkor az orvostudományban tömegesen végrehajtott klinikai gyógyszerkísérleteknek köszönhetően. A kísérlet tisztaságához szükség van egy kontrollcsoportra – önkéntesek, akik a gyógyszer helyett placebót kapnak: sóoldatot vagy krétát. Sem az alanyok, sem az orvosok nem tudják, hogy ki kapja a valódi kezelést. Ezt nevezik kettős vak placebokontrollos vizsgálatnak.

Kiderül, hogy a placebocsoportban egyeseknél enyhülést tapasztalnak, sőt jobban is lesznek, másoknál viszont mellékhatások jelentkeznek. A tudósok a placebót és a nocebót neurológiai jelenségnek tekintik. Az előbbit a pozitív, az utóbbit a negatív várakozások okozzák. A nocebo a placebo „sötét ikertestvére”. Eddig sokkal kevesebbet vizsgálták.

A nocebo gyakran kíséri a generikus gyógyszerek klinikai vizsgálatát. Például 2007-ben Új-Zélandon úgy döntöttek, hogy új gyógyszert vezetnek be a pajzsmirigyhormon, a tiroxin forgalomba hozatalára. Ezt megelőzően ott a GlaxoSmithKline tablettáit árulták, de akkor elkezdtek analógokat gyártani ugyanezzel a hatóanyaggal. A mellékhatások száma másfél év alatt 2000-szeresére nőtt.

Tanulmányok kimutatták, hogy a gyógyszerkísérletek során a negatív tünetek akár kilencven százaléka a kontrollcsoportban jelentkezik.

„Ennek egy része a média hatása a köztudatra. Egyfajta társadalmi vírus indul be” – magyarázza Blise.
Egy 2018-ban közzétett áttekintésben brit tudósok több mint 250 000 beteg bevonásával végzett kísérletek eredményeit elemezték. A mellékhatások fele a placebocsoportokban jelentkezett. A Covid–19-vakcinával végzett kísérletekben kétharmaduknál.

Mintegy húsz ország követte Svédország példáját, és csatlakozott ahhoz a kísérlethez, hogy a betegek orvosi adatait nyilvánosságra hozzák. Ennek egyik következménye a nocebohatás fokozódása, figyelmeztet Blise.

„Ha valakit figyelmeztettek egy gyógyszer lehetséges negatív hatásáról, akkor megnő a mellékhatások valószínűsége. Ez a nocebo: a mellékhatások megjelenése a betegben a kezeléssel kapcsolatos, negatív elvárásai miatt, amelyek nem kapcsolódnak a gyógyszer farmakológiai hatásához” – mondja Jekatyerina Demjanovszkaja neurológus, a Gemotest laboratórium szakértő orvosa.

A szorongás és a bizalmatlanság fokozhatja a szervezet nem kívánt reakcióit, vagy akár elő is idézheti azokat – folytatja. Ez aktiválja az agyban azokat a központokat, amelyek a neurotranszmitterek, hormonok termelését szabályozzák, amelyek fizikai tüneteket, többek között fájdalmat, hányingert, hasmenést és gyengeséget okozhatnak.

„Nem mindegy, hogy mit írnak a médiában, a közösségi médiában. Különösen érzékenyek a nocebohatásra a befolyásolható emberek és a szorongásos zavarokban szenvedő betegek.

Az orvosok igyekeznek minimalizálni a nocebót. Részletesen elmagyarázzák a kezelés szükségességét, a lehetséges mellékhatásokat. Nagy szerepet játszik az orvos intonációja, barátságossága, kedvessége, és hogy minden a betegének az őt érintő kérdésére válaszoljon. Növelni kell a bizalmat, segíteni kell, hogy az ember a gyógyulásra koncentráljon, ne pedig a mellékhatásoktól való félelemre.