Megváltozhatott a Föld légköre

Az ősi jégbe zárt légbuborékok apró időkapszulákként több ezer vagy akár több millió évvel ezelőtti légkörökből származó gázok apró mintáit rejtik magukban.

Az elmúlt kétezer év legjobb feljegyzései mindössze két jégmagból származnak, amelyek jelentősen befolyásolták az éghajlat és a szénciklusok modellezését: a Law Dome, egy antarktiszi jéghegy és a Nyugat-Antarktiszi Jégtakaró (WAIS) Divide jégmagjai. Ezek jól kiegészítik egymást, bár a kutatók szerint a légköri szén-dioxid-méréseikben van némi ellentmondás a kettő között. Előbbi például a szén-dioxid-szint gyors csökkenését mutatja egy kilencvenéves időszak alatt, amelynek mélypontja 1610-ben lehetett.

Ekkor rengeteg bennszülött halt meg Kolumbusz Kristóf által Amerikába behurcolt betegségekben, és az európaiaknak hasonló sors jutott a felfedező visszatérésekor. A szakemberek szerint az emberi népesség száma annyira lecsökkent a járványok hatására, hogy a közösségek elhagyták a korábban lakott területeket, lehetővé téve a növényzet újranövekedését.

Az újraerdősült területek hatalmas mennyiségű szén-dioxidot nyeltek volna el a légkörből, ezért a Law Dome jégmagban mérhető a csökkenés. A WAIS Divide mag azonban nem drámai, hanem inkább fokozatos szén-dioxid-szint-csökkenést mutat, amely a 17. században kezdődött.

A különböző mérések és a szakemberek modellezései szerint a földhasználat nagymértékű átrendeződése következett be Amerikában az Újvilág és az Óvilág érintkezését követően. A kutatócsoport ezért az egyes jégmagok alapján szimulálta a légköri szénáramlást, valamint a szárazföldi növényzet lehetséges változásait.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a Law Dome jégmagban észlelt, gyors szén-dioxid-csökkenés Krisztus előtt 1610-ben „valószínűtlenül nagy” és „még a legszélsőségesebb földhasználat-változási forgatókönyvekkel sem összeegyeztethető”.