Megfejtették, hogy miért repülnek a rovarok a lámpába

Hogy részletesen megvizsgálják a kérdést, a kutatók nagy sebességű videókkal felvették a rovarokat különböző fényforrások körül, hogy precízen meghatározzák a repülési utat és a testtartást, laboratóriumban (az Imperial College London brit tudományegyetem laboratóriumában) és terepen is, két helyszínen Costa Ricában. És azt találták, hogy repülési mintázatuk egyik létező modellhez sem illik szorosan.

A rovarok széles rendje konzisztensen a hátát mutatja a fény felé. Ez egy ismert viselkedés, a dorzális fényreakció. A természetben, feltételezve, hogy több fény jön le az égből, mint amennyi felmegy a földről, ez a reakció segít a rovaroknak tartani a megfelelő irányt repüléskor. De ha hátukat a közeli mesterséges fény felé fordítják, megváltozik a repülésük útja. Ahogy a repülőgépek bedőlnek, hogy megforduljanak, és időnként addig dőlnek, amíg az ablakunkból a talaj majdnem egyenesnek látszik, a bedőlő rovarok is megfordulnak. Amikor hátukat a közeli fény felé irányítják, a származó bedőlés a fény köré hurkolja őket, és köröznek, de ritkán ütköznek.

Ez a keringés csak az egyik viselkedés, amit a kutatók megfigyeltek. Amikor a rovarok közvetlenül egy fény alatt repültek, gyakran felfelé íveltek, ahogy a fény elhaladt mögöttük, hátukat a villanykörtének tartva, amíg végül egyenesen felrepültek, átestek és lehulltak a levegőből. Amikor közvetlenül egy fény felett repültek a rovarok általában fejjel lefelé repültek, hátukat megint a fény felé fordítva, de aztán hirtelen lezuhantak.

Bár az éjszakai fény árthat más állatoknak, például a vándorló madarakat városi területekre téríti el, úgy tűnik, hogy a nagyobb állatok nem vesztik el vertikális orientációjukat. Miért van az, hogy a rovarok, a legrégibb és legfajgazdagabb repülő csoport egy olyan reakciótól függ, ami olyan sérülékennyé teszi őket? Ennek kis méretükhöz lehet köze. A nagyobb állatok közvetlenül érzékelik a gravitációt a gravitációs gyorsulás által vonzott érzékszerveikkel, vagy bármely gyorsulás által. Az emberek például belső fülük vesztibuláris (egyensúlyi) rendszerét használják, ami szabályozza az egyensúlyérzéküket és rendszerint jól érzékelik vele, hogy melyik út van lefelé. De a rovaroknak csak kis érzékelő struktúrájuk van. És főleg mivel gyors repülési manővereket végeznek, a gyorsulás nem jelzi megfelelően, merre van a lefelé.

Úgy tűnik, hogy az ég fényességére hagyatkoznak. A modern világítás előtt az égbolt rendszerint fényesebb volt, mint a föld, nappal vagy éjszaka, így meglehetősen megbízható nyomot biztosított egy kis aktív repdesőnek, hogy szilárdan tartsa az irányt.

A mesterséges fények károsítják ezt a képességet, azt az utasítást adva a rovaroknak, hogy körözve repüljenek, viszonylag új keletűek.

Ahogy az új technológia terjed, a fények, amik átitatják az éjszakát gyorsabban terjednek, mint valaha. Az olcsó, fényes, széles spektrumú LED-ek telepítésével sok terület, mint például a nagyvárosok sosem látnak sötét éjszakát.

Nem csak a rovarok érintettek: a fényszennyezés szétrombolja a cirkadián ritmust és a fiziológiai folyamatokat más állatoknál, növényeknél és az embereknél is, aminek gyakran súlyos egészségügyi következményei vannak.

De úgy tűnik a fény csapdájába esett rovaroknak a legrosszabb. Nem képesek biztosítani az élelmet, könnyen levadásszák őket a természetes ellenségeik, hajlamosak kimerülni, és sokan elpusztulnak, mielőtt eljön a reggel.