Rejtélyes állapot: az Alice Csodaországban-szindróma

Ezek, a könyvből vett események adják az Alice Csodaországban-szindróma (AIWS) nevét. Ritka jelenségről van szó, a közelmúltban megjelent előzetes tanulmány szerzői szerint mindössze mintegy 170 esetet írtak le az orvosi szakirodalomban.

Az AIWS-ben szenvedő emberek leggyakrabban olyan epizódokról számolnak be, amikor saját testrészeiket, mások testét vagy tárgyakat túl nagynak vagy túl kicsinek érzékelnek.

A szokatlan tünetek és a kevés jól dokumentált eset miatt nehéz volt meghatározni az AIWS okát, ahogyan azt az előzetes tanulmány szerzői kifejtik: „Az AIWS-t változatosan minősítették hallucinációnak, illuzórikus téves észlelésnek vagy a test reprezentációjával kapcsolatos, multiszenzoros integráció zavarának.” A leggyakoribb kiváltó ok a migrén, de egyes esetekben agykárosodást és daganatot is kapcsolatba hoztak.

A csoport a szkenneléseket ezer egészséges ember és 1073, 25 különböző neuropszichiátriai rendellenességgel összefüggésbe hozott lézió adatával hasonlította össze. Felfedezték, hogy bár az egyes AIWS agyi elváltozások elhelyezkedése eltérő volt, több mint 85 százalékuk két specifikus csomóponthoz kapcsolódott: a jobb oldali extrastriatális testtájékhoz (EBA) és a bal oldali alsó fali lebenyhez (IPL).

A jobb oldali EBA az agy nagyobb vizuális feldolgozó területének része, és akkor aktiválódik, amikor egy testet vagy annak részeit figyeljük. Eközben a bal oldali IPL akkor aktiválódik, amikor megpróbáljuk meghatározni valaminek a méretét. Ha kettőt és kettőt összerakunk, kezd érthetővé válni, hogy ez a két régió részt vesz egy olyan rendellenességben, amely miatt az emberek testrészei abnormálisan kicsinek vagy nagynak tűnnek.

„Ez a konnektivitási mintázat az AIWS-re jellemző volt, ha összehasonlítjuk az egyéb neuropszichiátriai rendellenességeket okozó elváltozásokkal, és összhangban volt az AIWS-ben szenvedő, más etiológiájú betegeknél talált idegrendszeri képalkotási eredményekkel” – magyarázzák a szerzők a tanulmányukban.

A New Scientistnek nyilatkozva Joel Frank neuropszichológus (aki nem vett részt közvetlenül a vizsgálatban) rámutatott, hogy a minta mérete kicsi volt, de az alkalmazott módszerek ígéretesek. „Az agy korrelált régióinak azonosításával pontosabb diagnosztikai eszközöket lehet kifejleszteni” – mondta Frank. De ez egy jó első lépés, és ahogy maga Alice is siránkozik a könyvben, amikor arra vár, hogy a Mock Turtle elmesélje önéletrajzát: „Nem értem, hogyan fejezheti be valaha is, ha nem kezdi el.”