Tudomány

A fizika és evolúció különös kapcsolata

Az összeállítás-elmélet nem fizika, kémia vagy biológia, hanem egy új matematikai nyelv

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársának részvételével egy nemzetközi kutatócsoport új elméleti keretet fejlesztett ki annak megértéséhez, hogyan jelenik meg a természetben az evolúció és a komplexitás. Ez az „összeállítás-elméletről" (Assembly Theory) szóló új munka a rangos Nature szakfolyóiratban jelent meg október 4-én- írja az origo.hu.

A fizika és evolúció különös kapcsolata
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Amint azt Czégel Dániel, a cikk társszerzője, az Arizonai Állami Egyetem és a HUN-REN ÖK Evolúciótudományi Intézetének munkatársa kifejtette, a fizikának, a kémiának és a biológiának is mind megvan a saját nyelve, azonban ezek szinte teljesen érthetetlenek egymás számára. Vagyis olyan ez, mintha a bábeli kezdeti napokban lennénk. Ez nagyon megnehezíti a köztük lévő átmenet tanulmányozását.

Valami olyasmire van szükségünk, mint a középkori kikötővárosok lingua francája, hogy áthidaljuk a kultúrákat és a nyelveket. De a lingua francák gyakran új, önálló nyelvek kiindulópontjai. Az összeállítás-elmélet nem fizika, kémia vagy biológia, hanem egy új matematikai nyelv, amely történetfüggő rendszereket ír le, amelyekben a jelenlegi formák létezését erősen meghatározzák a múltban létezők, mint például a biológiai vagy technológiai evolúció termékei.

Kiderült, hogy az ilyen összetett objektumok koordináta-rendszere nem olyan, mint a fizikáé, hanem inkább olyan, mint egy kombinatorika és rekurzivitás által meghatározott tér. A legkülönösebb talán az, hogy egy objektum nem egy pont, hanem egy ok-okozati lánc, a tárgy keletkezésének története. Ráadásul nem a valódi, hanem egy kitalált történet, akár egy eredetmítosz, amely azonban matematikailag meghatározott az „összeállítási univerzum„ szabályai szerint.

Ha az objektumokat saját eredettörténetükként kezeljük, beszélni tudunk az összes objektum történetének szövevényes hálójáról, és olyan mennyiségeket tudunk mérni, mint a szelekció mértéke és a történetfüggőség, amely a megfigyelt objektumok létezését okozta. Kicsit olyan ez, mint a kvantumfizika részecske-hullám kettőssége összetett objektumok esetében: néha háromdimenziós struktúráknak, néha pedig egymással összefüggő keletkezéstörténetnek jobb őket tekinteni.

Ennek a koordináta-rendszernek a nyelvét kell beszélnünk, ha feltételezzük, hogy az élet, amelyet a laboratóriumban szeretnénk létrehozni, vagy az élet a világegyetem más részein kémiailag különbözik a miénktől.

Kapcsolódó írásaink