Tudomány

A Mona Lisa belsejében elrejtett mérgező titok

Ritka vegyületet találtak

Leonardo da Vinci köztudottan kevésbé hagyományos festési módszereket és anyagokat használt munkáiban, és még mindig újabb és újabb felfedezéseket teszünk velük kapcsolatban – a legújabb a Mona Lisa ecsetkezelésének alapjául szolgáló mérgező pigmentek keveréke – írja a SciencAlert.

A Mona Lisa  belsejében elrejtett mérgező titok
A Louvre legnépszerűbb képe
Fotó: NorthFoto

Francia és brit kutatók a Mona Lisa egy rejtett sarkából vett aprócska mikromintát vizsgáltak meg, és különböző röntgendiffrakciós és infravörös spektroszkópiai képalkotó technikákat alkalmaztak a felhasznált anyagok azonosítására.

A csapat nemcsak olajat és ólomfehérjét talált – ahogyan az várható volt –, hanem egy ritka vegyületet, a plumbonakritet is. A plumbonakrit akkor keletkezik, amikor az olaj és az ólom(II)-oxid (vagy PbO) reakcióba lép egymással, ami arra utal, hogy ez utóbbi vegyületet használta da Vinci.

„Leonardo valószínűleg arra törekedett, hogy a Mona Lisa falapjának bevonására alkalmas sűrű festéket készítsen az olaj nagy mennyiségű ólom(II)-oxiddal, PbO-val történő kezelésével” – írják a kutatók a közzétett tanulmányukban.

Ugyanezt a PbO vegyületet találták meg több mikromintában is, amelyeket az Utolsó vacsora, da Vinci másik híres festményének felületéről vettek. Az olasz művész írásaiban azonban a PbO-ra vonatkozó egyetlen utalás a bőr és a haj gyógyítására vonatkozott.

Bár írásaiban nem szerepel, mégis úgy tűnik, hogy da Vinci ezt az ólom(II)-oxidot használta alapozó rétegként. Erről már korábban is voltak feltevések, de most már több közvetlen bizonyítékunk is van rá.

Úgy gondolják, hogy az ólom(II)-oxidot da Vinci felmelegítette és feloldotta lenmag- vagy dióolajban, így egy olyan keveréket kapott, amely sűrűbb és gyorsabban szárad, mint a hagyományos olajfestékek – egy olyan receptet, amelyet aztán más művészek is használtak.

Ugyanezt a plumbonakrit anyagot fedezték fel Rembrandt 1642-ben – majdnem másfél évszázaddal a Mona Lisa után – készült Az éjjeli őrjárat című festményén is. Ez arra utal, hogy a holland mester hasonló technikát használt, mint da Vinci.

Ez a felfedezés egy újabb példa arra, hogy a modern kori elemzési technikák új eredményeket tárnak fel a történelmi műtárgyakkal kapcsolatban. A fejlett 3D renderelést korábban már használták egy másik da Vinci-festmény, a Salvator Mundi tanulmányozásához.

Ez egyben Leonardo da Vinci állandó találékonyságának bizonyítéka is, aki nemcsak a festészetben, hanem számos más területen – többek között a matematikában, a kémiában és a mérnöki tudományokban – is hatalmasat alkotott.

„Olyan ember volt, aki szeretett kísérletezni, és minden egyes festménye technikailag teljesen más” – mondta Victor Gonzalez kémikus, a franciaországi Institut de Recherche de Chimie Paris munkatársa az Associated Pressnek.

Kapcsolódó írásaink