Az első kutya-róka hibrid – VIDEÓ

Egészen a közelmúltig a tudósok úgy gondolták, hogy lehetetlen a szaporodásuk. A „dogxim” (a kutya és a graxaim-do-campo, a pampasz róka portugál elnevezése) néven ismert kutya-rókahibrid nemrégiben Brazíliában történt azonosítása szintén aggodalomra ad okot, hogy házi kutyáink milyen hatással lehetnek a vadon élő állatpopulációkra és azok túlélésére.

Erre a nőstény, kutyaszerű lényre akkor figyeltek fel először, amikor elütötte egy autó, és egy vadon élő állatok rehabilitációs létesítményébe vitték. A vadon élő állatokkal foglalkozó központ munkatársai észrevették, hogy a fizikai és viselkedési tulajdonságok furcsa keveréke jellemzi.

Tűzött fülei és a kisemlősök fogyasztásának kedvelése rókaszerűnek tűnt, de ugatása inkább egy kutyára emlékeztetett. Az évszázadok során többször is érkeztek meg nem erősített jelentések róka-kutya hibridekről, de genetikai vizsgálatokkal eddig még egyiket sem sikerült megerősíteni.

A genetikai vizsgálat kimutatta, hogy a nőstény pampasz róka (Lycalopex gymnocercus) és a kan házikutya (Canis lupus familiaris) keveréke. Ez az első dokumentált eset egy kutya-rókakeverékről. A genetikai elemzés kimutatta, hogy összesen 76 kromoszómával rendelkezett, szemben a házikutya 78 és a pampasz róka 74 kromoszómájával.

Mi az a hibrid?

A hibridizáció az, amikor két faj párosodik és vegyes genetikai származású utódokat hoz létre. Normális esetben az állatok csak saját fajuk tagjaival párosodnak.

A kromoszómák (a sejtmagban található DNS-csomagolás szerkezete) számában mutatkozó különbségek gyakran teszik a fajokat genetikailag összeegyeztethetetlenné egymással. A párzási viselkedés és az udvarlási rituálék általában fajspecifikusak, mint például az ivarzó szarvasok hangadásai, akárcsak a szaporodási anatómia és fiziológia.

Számos jól ismert hibrid, mint például az öszvér (ló és szamár), a ligúr (hím oroszlán és nőstény tigris) és a tigris (hím tigris és nőstény oroszlán) az emberi beavatkozás eredménye. Egy oroszlán és egy tigris a természetben soha nem találkozna egymással, mivel őshonos élőhelyeik túl messze vannak egymástól.

Minél közelebbi rokonságban (és így genetikailag is hasonlóan) áll két faj, annál nagyobb az esélye a sikeres kereszteződésnek. A kutyák (Canis lupus familiaris) és a szürke farkasok (Canis lupus) például csak 11 000 és 35 000 évvel ezelőtt váltak el egymástól. A farkaskutya-kutya hibridek viszonylag gyakoriak, mivel genetikájuk, szaporodási anatómiájuk és viselkedésük még mindig meglehetősen hasonló.

A legtöbb hibrid steril, vagyis biológiai zsákutcának számít. Még ha a kromoszómaszám és a viselkedésbeli különbségek nem is akadályozzák meg, hogy két faj utódokat hozzon létre, a hibridet terméketlenül hagyhatja.

Mennyire gyakoriak a hibridek?

A hibridek sokkal elterjedtebbek, mint gondolnánk - a növényvilágban mindenütt előfordulnak körülöttünk, természetes és emberi beavatkozás eredményeként egyaránt.

A kutatások szerint a növényfajok mintegy 25%-át és az állatfajok 10%-át érintette a vadonban történő kereszteződés.

Sok háziasított faj is képes szaporodni vadon élő rokonaival. Lengyelországban egy 2018-as tanulmány szerint például a szabadon élő vaddisznók nagy számban rendelkeztek háziasított génekkel.

A hibrid utódok nem mindig terméketlenek, és egyesek aggódnak amiatt, hogy ez hogyan befolyásolja az egyes fajok hosszú távú túlélését és tisztaságát. A hibridek felvehetik a versenyt, és végül akár fel is válthatják a szülői fajokat. A kis, törékeny populációkkal rendelkező, veszélyeztetett fajok esetében ez komoly veszélyt jelent. A dogxim esetében a termékenységét nem igazolták. Sajnos a jelentések szerint azóta elpusztult, így valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.

Miért ellentmondásosak a hibridek?

A hibridizáció fontos szerepet játszik a fajok evolúciójában, mivel lehetővé teszi a populációk alkalmazkodását a változó környezethez. A tudomány széles körben elismeri, hogy a korai emberek párosodtak a neandervölgyiekkel, ami segített őseinknek túlélni néhány zord környezetben. Hosszú távon a hibridek teljesen új fajok kialakulásához vezethetnek.

De vannak negatív következményei is. A hibrideknél gyakoriak a fizikai rendellenességek, beleértve a koponya, a fogazat és a szarv szerkezetének megváltozását, mint például a hibrid gnuknál.

A hibridizáció a sérülékeny populációk vagy a veszélyeztetett fajok esetében is problémát jelent, mivel az egyedek, sőt egész populációk túlélését is veszélyezteti. A skót vadmacska vadon élő populációja például ma már szinte teljes egészében vadmacska-házimacska hibridekből áll.

Mit mond nekünk a kutya-rókahibrid?

A kutya-pampasz róka hibrid erősen arra utal, hogy a vadon élő és a háziasított fajok közötti kapcsolat egyre nő, valószínűleg azért, mert az emberi települések betolakodnak a vadon élő élő élőhelyekre. Ez jelentősen növelheti a betegségek terjedésének kockázatát is.

A dogxim figyelmeztető jel lehet arra, hogy az ember és a háziasított állatok milyen pusztító hatással vannak a biológiai sokféleségre. Nem tudjuk, hány másik hibrid élhet még a vadonban. Bár a pamparókát nem tekintik veszélyeztetettnek, a háziasított és vadon élő fajok közötti hibridizációnak ez a példája jelzi a különböző fajok közötti kölcsönhatások nyomon követésének fontosságát, hogy megvédjük a veszélyeztetett vagy számbelileg alacsony populációkat.

Fontos megjegyezni, hogy a pamparókafaj nagyon különbözik a vörös rókától (Vulpes vulpes). Valószínűleg nem kell aggódnunk amiatt, hogy a mindennapi kutyasétáltatásaink során kutya-rókahibrideket hozunk létre, mivel a kettő között genetikai távolság van. A dogximnak azonban figyelmeztetnie kell minket arra, hogy kutyáink természetben való érintkezése váratlan következményekkel járhat.