Bármikor bekövetkezhet egy pusztító földrengés

Egy ideig Kelet-Magyarországon és az ország déli vidékén is sorozatosan rengett a föld, igaz, hogy ezek ereje nagy szerencsére meg sem közelítette a törökországi vagy a marokkói földrengésekét. A földrengéseket még a földtudományok mai fejlettsége mellett sem lehet pontosan előrejelezni, azt viszont, hogy a Föld mely vidékein lehet számítani különösen pusztító szeizmikus eseményekre, a törésvonalak elhelyezkedéséből már képesek vagyunk feltérképezni.

A földrengéseket az emberi civilizáció évezredek óta a legpusztítóbb természeti katasztrófák között tartja számon. A történelmi múlt nagy földrengései pusztították el például az ókori világ hét csodája közé tartozott rodoszi kolosszust, Szemiramisz függőkertjét, valamint a híres alexandriai világítótornyot, a Pharoszt is.

amelyekre a középkor embere mindenféle, mai szemmel nézve megmosolyogtató babonás magyarázatokat talált. Csak a modern földtudományok 19. századtól elkezdődött látványos fejlődésének köszönhetően sikerült pontosan meghatározni, hogy valójában mi is okozza a földrengéseket.

A földtudományokban a földfelszín egy darabjának hirtelen bekövetkező és nem egyszer katasztrofális következményekkel együtt járó mozgását definiálják földrengésként. A földrengések többnyire a földkéregben felhalmozódott energia felszabadulásakor keletkező olyan lökéshullámok, amelyek a kipattanás pontjából, a hipocentrumból gömbhéjszerűen terjednek szét minden irányba.

A kéreg mélyén felhalmozódó feszültség kialakulásának több oka is lehet. A legerősebb feszültségek a kőzetlemezek határán, illetve találkozási pontjain a nagy törésvonalak mentén alakulnak ki, így ezek azok a kritikus területek, ahol a legerősebb és legnagyobb pusztítóerővel rendelkező rengések szoktak kipattanni.

A nem is olyan távoli múltban, egészen az 1960-as évekig a kontinensek és a nagy óceáni medencék helyzetét állandónak feltételezték. A földtudományokban sokáig bevett úgynevezett fixista elmélet a hegységek kiemelkedését és a tengerek keletkezését a földkéreg darabjainak vertikális, vagyis függőleges irányú elmozdulásával, kiemelkedésével, valamint lesüllyedésével magyarázta. Először egy német földtudós és meteorológus, Alfred Wegener figyelt fel arra 1912-ben, hogy az afrikai kontinens nyugati és a dél-amerikai földrész keleti oldala szinte tökéletesen egymásba illik. Wegener ezt úgy értelmezte, hogy a távoli múltban a két kontinens egyetlen földdarab lehetett, vagyis a kontinensek mozgásban vannak, vándorolnak.

A teljes cikk elolvasásához kattintson IDE!