Egy férfi természetesen mumifikálódott 16 nappal azután, hogy utoljára látták élve

A kutatók szerint a holttestet egy szófiai vasútvonal mellett találták meg szeptember 3-án. A rendőrség később megerősítette, hogy a maradványok egy 34 éves, alkoholizmusban szenvedő férfihoz tartoznak, akit alig több mint két hete, augusztus 16-a óta nem láttak.

A mumifikálódott holttest állapotát leírva a szerzők elárulják, hogy „a bőrfelület a világosbarnától a sötétbarnáig terjedő színeződést mutatott, kemény és bőrszerű volt".

„A holttest belső vizsgálata azt mutatta, hogy a koponya-, mellkas- és hasüregben lévő belső szervek kiszáradt, barnásfekete masszává bomlottak" – folytatják.

A maradványok szokatlan állapota miatt zavarba jöttek a kutatók, akik szerint a természetes mumifikálódás időigényes folyamat, és általában több héttől 6–12 hónapig tart. Egy ilyen átalakulás jellemzően csak extrém meleg és száraz körülmények között lehetséges, amikor a nappali hőmérséklet nem csökken 30 Celsius-fok alá, az átlagos páratartalom pedig 50 százalék alatt marad.

A természetes mumifikálódáshoz négyzetméterenként körülbelül 600 wattos napsugárzás is szükséges, míg az óránként körülbelül 32 kilométeres szélsebesség segít felgyorsítani a folyamatot. Ha mindezek a feltételek teljesülnek, lehetséges, hogy a holttest elég gyorsan kiszárad ahhoz, hogy a bomlási folyamat megálljon, és ehelyett tartósítás következzen be.

A férfi halála és mumifikálódott holttestének felfedezése közötti 16 nap alatt azonban a hőmérséklet Szófiában 16 és 33 Celsius-fok között ingadozott, így kívül esett a természetes mumifikálódáshoz szükséges tartományon. A relatív páratartalom eközben 52 százalékos volt, míg az átlagos napsugárzás mindössze 257,9 watt négyzetméterenként.

A szélsebesség is messze a mumifikálódáshoz szükséges érték alatt volt, bár a szerzők feltételezik, hogy az elhaladó vonatok segíthettek a szeles körülmények kialakulásában, ami hozzájárulhatott a test nedvességének elpárolgásához.