Sok ember utálja a darazsakat

A sztereotíp darázs a szögletes, fekete–sárga csíkos kecskedarázs (Vespula vulgaris). Arról hírhedt, hogy agresszív, többször csíp, és a társadalomhoz való hozzájárulása kevés. De ez csak egy a több mint 100 ismert darázsfaj közül, amelyeknek sokféle megjelenése van, és sok nem is csíp. Az kecskedarazsak lenyűgöző tanulási képességekkel bírnak a vizuális feladatokat illetően, különböző módokon, attól függően, hogy oktatják őket. A darazsak felismerik az emberi arcokat, és más komplex feladatokat is megtanulnak.

A kecskedarazsak központihely-gyűjtögetők, vagyis emlékeznek a nyereséges táplálékforrásra, és visszatérnek oda – legyen az cukor, hús vagy a mi üdítőitalunk egy grillsütőnél. Ez a viselkedés lehetővé teszi a kutatóknak, hogy az egyes darazsakat megtanítsák, hogy visszatérjenek a kísérlethez egész nap.

A kutatók cukros vizet kínáltak a darazsaknak, aztán mindegyik egyeden elhelyeztek egy azonosítási pontot. Egy darázs folyamatosan vissza fog térni, hogy részt vegyen a kísérletben addig, amíg a kutatók a cukros jutalmat adják. A darazsak lelkes önkéntesek voltak, akik repültek némi távolságot, hogy részt vegyenek a kísérletben. A darazsaknak 10 próbát kellett kiállniuk, hogy egy vizuális feladatot megtanuljanak, aztán további 10 próbát jutalom nélkül, hogy teszteljék, vajon tanultak-e? A darazsak a tanulás során minden jó választásért cukros vizet kaptak, és folyamatosan visszatértek a kísérlethez, hogy befejezzék mind a 10 próbát.

A kutatók megtanították a darazsakat, hogy különbséget tegyenek kék kártyák eltérő árnyalatai között. A színek a darazsak látásának meglehetősen hasonlóak, ezért a feladat nehéz. Háromféle módon értékelték a darazsak tanulását, hogy meghatározzák, hogy tanulnak a legjobban.

Először abszolút kondicionálással tanították a darazsakat a színek megkülönböztetésére. Ekkor a darazsaknak cukros vizet adtak a megfelelő színű kártyán anélkül, hogy látták volna a másik színt. Mutattak a másik színű kártyából is, hogy teszteljék, vajon a darazsak képesek-e megkülönböztetni a két színt. A második módszer étvágygerjesztő differenciális kondicionálás volt. Ekkor mindkét kártyaszínt megmutatták a tanulás során. A darazsakat megjutalmazták, ha a megfelelő színű kártyán landoltak, és nem kaptak jutalmat, ha a nem megfelelő színű kártyára szálltak. A harmadik módszer étvágyelvevő differenciális kondícionálás volt. Ekkor a darazsak jutalmat kaptak, ha a megfelelő színre, és egy keserű folyadékot, amikor a nem megfelelőre szálltak. A tanulás során újra megmutatták mindkét színt.

Az első módszernél a darazsaknak nem sikerült a megfelelő színt azonosítani. De a másik két módszernél sikeresen átmentek a vizsgán.

Tehát a darazsaknak fontos volt, hogy megnézzék és összehasonlítsák a két színt egyidejűleg, hogy képesek legyenek tanulni. A legjobban akkor tanultak, amikor édes jutalom volt az egyik színen és keserű folyadék a másikon.

Mi mást tudunk a darazsak intelligenciájáról?

A tudósokat egyre jobban érdekli a darazsak intelligenciája. Egy nem régi tanulmány megmutatta, hogy két lódarázsfaj képes megtanulni, hogy különbséget tegyen két szín között, amikor az egyik színt cukros vízzel társították. A lódarazsak aztán képesek voltak megfordítani ezt a tanulást, amikor a jutalmazott színt megváltoztatták. Ezen megfordítós tanulási feladat megoldása kihívás kicsi agyak számára. Más tanulmányok megmutatták, hogy a papírdarazsak specializált arcfelismerő képességgel fejlődtek. Egy papírdarázsfaj gyorsabban és pontosabban képes különbséget tenni a normál darázsarcképek között, mint a nem arcképek vagy manipulált arcok között. Így össze lehet hasonlítani, hogy az arcfelismerés hogy fejlődhetett a kis rovaragyakban a nagyobb főemlősökhöz képest.

A kutatók azt is bebizonyították már, hogy a darazsak (és a méhek) meg tudják tanulni, hogy különbséget tegyenek az emberi arcok között.

A darazsak sok ökoszisztémában fontos szerepet játszanak, mert kontrollálják a kártevőket, és beporozzák a virágokat. Például sok ausztrál orchidea a darazsak beporzására számít, és több száz más növényfaj is. A darázsbeporzás azonban viszonylag kevéssé tanulmányozott. Bár a méhek és más rovarok általi beporzás gazdasági értéke jól tanulmányozott, az, hogy a darazsak milyen mértékben járulnak hozzá a terméshozamhoz, jelenleg nem ismert. Sok darázs olyan, kártevőnek tekintett lényeket eszik, mint például a poloskák, pókok, csótányok és legyek.