Hogyan haltak meg a pompeji áldozatok?

A fulladás mellett azt is feltételezik, hogy az áldozatokat villámgyorsan halálra hevíthették, mivel testnedveik elpárologtak az első piroklasztikus hullám intenzív hőjétől. Más elméletek szerint az áldozatok még szörnyűbb és hosszan tartó halált haltak, lényegében élve megsültek vagy fokozatos kiszáradásban szenvedtek a hőmérséklet emelkedésével. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a forró gáz első hulláma üveggé változtathatta az emberek agyát.

Az új kutatásban egy nemzetközi csapat hét személy maradványait elemezte egy innovatív technika, a hordozható röntgenfluoreszcencia segítségével, és arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg fulladás következtében haltak meg.

A kutatócsoport hét gipszöntvényt vizsgált – amelyeket úgy hoztak létre, hogy a vulkanikus anyagrétegek alá temetett, elbomlott testek által hagyott üregekbe gipszet öntöttek –, amelyek közül hatot a Porta Nola városkapunál, egyet pedig egy külvárosi fürdőháznál találtak.

Nem invazív röntgenvizsgálat segítségével meg tudták határozni mind a csontok, mind a gipsz összetételét, majd össze tudták hasonlítani azokat más, római és valenciai nekropoliszokból származó égett csontokkal. A Pompejibben előkerültek csontjainak elégése az után történt, hogy az áldozatok már halottak voltak, hasonlóan a hamvasztáshoz – állapította meg a csapat.

„Amikor csontjaik a piroklasztikus hullámok és a magmaáramlatok által okozott magas hőmérséklet hatását elszenvedték, az áldozatok már meghaltak, valószínűleg a mérgező gázok belélegzése miatt” – mondta dr. Llorenç Alapont, a tanulmány egyik szerzője.

Az általuk vizsgált holttestek nyugalmi helyzetben feküdtek, általában a hátukon vagy az oldalukon, és egyesek ruhadarabokkal takarták be magukat, ami arra utal, hogy fulladásos halált haltak, és talán megpróbálták megakadályozni, hogy belélegezzék a hamut.

Úgy gondolják, hogy a Porta Nola-i személyek haláluk idején a halálra ítélt városból menekültek; néhányan még sétapálcát is készítettek ágakból, hogy segítsenek nekik a járásban az alattomos habarcsrétegen.

„Az áldozatok menekülési kísérletük során nagyon gyorsan megfulladtak, és hamar beborította őket a hamu is” – magyarázta a tanulmány szerzője, dr. Gianni Gallello.

A kutatók azonban óvatosan hangsúlyozták azt is, hogy ezek az eredmények nem feltétlenül jelentik azt, hogy Pompeji mintegy 2000 áldozata közül mindenki így halt meg. „Valószínű, hogy a katasztrofális kitörés különböző módon végzett az emberekkel – írják. – Az általánosítás és az egyetlen halálozási hipotézis alátámasztása túlságosan reduktívvá válik.”

Ettől függetlenül remélik, hogy a Pompejiben talált maradványok noninvazív elemzésére szolgáló hordozható röntgenfluoreszcencia további alkalmazásával több fényt tudnak majd vetni a város lakóinak utolsó pillanataira, és talán pontot tehetnek a haláluk körüli viták végére.