Egy egyszerű technika a hazugságok leleplezésére

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a becstelenség és a megtévesztés megterheli az agyat, és lényegesen több kognitív energiát igényel, mintha egyszerűen csak igazat mondanánk. Azzal, hogy a kutatók szerint egy második feladatot is adnak az embernek, amit hazugság közben kell elvégeznie, a hazugságok nehezebben veszik fel a történetek kitalálásához szükséges kognitív erőfeszítést, így a hazugságaik kevésbé lesznek kifinomultak és könnyebben kiszűrhetők.

„Az elmúlt 15 évben kimutattuk, hogy a hazugságokat úgy lehet kiszűrni, hogy a hazugságmondók túljárnak az eszükön. Kimutattuk, hogy ez úgy érhető el, hogy a hazugságmondókat arra kényszerítjük, hogy figyelmüket megosszák egy állítás megfogalmazása és egy másodlagos feladat között” – mondta Aldert Vrij professzor, a tanulmány szerzője, a Portsmouthi Egyetem pszichológiai tanszékének munkatársa a közleményben.

„Kutatásunk kimutatta, hogy az igazság és a hazugság egyformán hihetőnek hangozhat, amennyiben a hazugságmondóknak jó lehetőséget adunk arra, hogy átgondolják, mit mondjanak. Amikor a gondolkodás lehetősége csökken, az igazságok gyakran hihetőbben hangzanak, mint a hazugságok. A hazugságok kevésbé hangzottak hihetőnek, mint az igazságok a mi kísérletünkben, különösen akkor, amikor a megkérdezetteknek egy másodlagos feladatot is el kellett végezniük, és azt mondták nekik, hogy ez a feladat fontos.”

A felismerés az International Journal of Psychology & Behavior Analysis című folyóiratban megjelent tanulmányból származik, amelyet az Egyesült Királyságban működő Portsmouthi Egyetem pszichológusai készítettek.

A kutatócsoport 164 embert gyűjtött össze, hogy részt vegyenek egy olyan tapasztalatszerzésben, amelynek során először arról kérdezték őket, hogy mennyire támogatják vagy ellenzik a hírekben szereplő különböző vitatott témákat, a COVID-útlevelektől és a bevándorlástól kezdve a Brexitig és Boris Johnsonig.

A résztvevőket ezután véletlenszerűen osztották be az igazmondók vagy a hazugok szerepébe. Amikor három témával kapcsolatban kérdezték őket, az igazmondók egyszerűen beszámoltak az adott témával kapcsolatos valódi érzéseikről, míg a hazugok hamis információkat adtak meg a véleményükről.

A kutatóknak ezután ki kellett találniuk, hogy ki volt őszinte és ki hazudott. Hogy ösztönözzék őket, a résztvevőknek azt mondták, hogy pénzdíjat nyerhetnek, ha sikeresen meggyőzik a kutatókat az álláspontjukról. A résztvevők kétharmadát arra kérték, hogy az interjú során egy autó rendszámát is jegyezzék meg és idézzék fel. E csoport felének azt is elmondták, hogy ez a feladat különösen fontos.

Összességében az eredmények azt mutatták, hogy a hazugok történeteit kevésbé hihetőnek és kevésbé világosnak érzékelték, mint az igazmondókét, különösen akkor, ha a hazugságmondóknak másodlagos feladatot adtak, és azt mondták, hogy ez fontos.

„Az eredmények mintázata arra utal, hogy a másodlagos feladatok bevezetése egy interjúban megkönnyítheti a hazugság felderítését, de ezeket a feladatokat óvatosan kell bevezetni” – magyarázta Vrij professzor.

„Úgy tűnik, hogy egy másodlagos feladat csak akkor lesz hatékony, ha a hazugságtevők nem hanyagolják el. Ezt vagy úgy lehet elérni, hogy elmondjuk a kérdezetteknek, hogy a másodlagos feladat fontos, ahogyan ez a kísérletben is bebizonyosodott, vagy pedig úgy, hogy olyan másodlagos feladatot vezetünk be, amelyet nem lehet elhanyagolni (például egy tárgy megragadása, egy tárgy levegőbe tartása vagy egy autószimulátor vezetése). Azok a másodlagos feladatok, amelyek nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak, valószínűleg nem segítik elő a hazugság felismerését.”