Szövetbe csomagolt, bomló sertések tanulmányozása segít a bűnügyi tetthelyek megértésében

Manapság a nyomozás interdiszciplináris és csúcstechnológiás megközelítést igényel, különböző tudományágak szakértőinek bevonásával. Néha az áldozat holttestét napokkal, hetekkel vagy hónapokkal az esemény után fedezik fel. Addigra a holttestet részben felfalhatják a rovarok – vagy az eső elmosta a vérfoltokat, esetleg még a gyilkos fegyver is hiányzik.

Ilyen esetben az áldozat ruházatán keletkezett sérülések elemzése döntő felismerést nyújthat. De hogyan reagál a bomló holttest ruházata a környezeti és biológiai tényezőkre?

Ez volt a kérdésünk, amikor több mint 100 halva született malac bomló testének felhasználásával kutatást végeztünk. Az első ilyen jellegű kísérletből származó eredményeink segíthetnek a nyomozóknak olyan jövőbeli (és korábbi) bűncselekmények felderítésében, amelyekben szúrásokról, szakadásokról vagy a ruházat egyéb sérüléseiről van szó.

A textilelemzésnek jelentős szerepe van a törvényszéki nyomozásban. A ruhák döntő fontosságú információkat őrizhetnek meg valakinek a halálához vezető eseményekről. A bizonyítékok lehetnek az áldozat körmei alatt lévő szálak, a ruházaton a mozgás vagy a húzás következtében keletkezett szakadások vagy a fegyverek által okozott vágások és lyukak.

Azonban maga a bomlási folyamat is megváltoztatja az anyagot és a meglévő sérüléseket. Még új sérüléseket is okozhat, amelyek megnehezítik az elemzést.

Annak megértéséhez, hogy a ruházat hogyan változhat meg e folyamat során, kísérletet végeztünk Nyugat-Ausztrália nyári hőségében. Több mint 100 halva született malacot (emberi maradványokat szimulálva) használtunk, amelyeket közönséges szövetekbe, köztük pamutba, rugalmas szintetikus anyagba és szövetkeverékbe csomagoltunk. Néhány malacot kontrollmintaként bebugyolálatlanul hagytunk.

A legtöbb szöveten szándékosan vágásokat és szakadásokat ejtettünk, majd a tetemeket bozótos környezetben hagytuk természetes módon bomlani, amíg csak a csontok maradtak meg. A tetemeket a nagy dögevőktől megvédtük, de a hullarovaroktól nem.

Míg korábbi kutatások a ruházat bomlásra gyakorolt hatását vizsgálták, mi az érem másik oldalára koncentráltunk: hogyan hatnak a rovarok a bomló tetem szövetére? És milyen módon veszélyeztetheti ez a vizsgálatot?

Nem telt el sok idő, és a szövetek elkezdtek átalakulni a baktériumoknak, gombáknak, rovaroknak és egyéb környezeti tényezőknek való kitettség miatt.

Megváltozott az alakjuk és a textúrájuk, és a tetemek természetes felpuffadásának következtében megnyúltak. Alig egy héttel a tetemek elhelyezése után a szöveten – különösen a pamutban – új lyukak jelentek meg, mivel a szálak lebomlottak. A testnedveknek, valamint a baktériumok és gombák kémiai termékeinek való esetleges kitettség miatt kémiai változások is bekövetkeztek.

A rovarok különösen aktívak voltak azokon a területeken, ahol testnedvek voltak jelen. A begyűjtött és azonosított húsz rovarcsoport közül a lepkék és a hullajtó bogarak voltak a leggyakoribb antagonisták.

A kísérlet 47 napja alatt a bomlási folyamat során számos adatot sikerült gyűjtenünk a szövetek lebomlásáról. Ez az első alkalom, hogy ezt ilyen részletesen dokumentálták egy ellenőrzött kísérletben.

Bár a textilsérülések elemzése létfontosságú a törvényszéki orvostan számára, eddig csak korlátozottan kutatták, hogyan fedik egymást a törvényszéki entomológia és a taphonomia (az organizmusok bomlásának tanulmányozása). Kutatásaink azt mutatják, hogy a szövetek jelentős bizonyítékokat rejthetnek, és ezek a bizonyítékok a környezetnek kitett testek bomlásával változnak.

Számtalan példa van olyan bűncselekményekre, ahol a ruházathoz kapcsolódó bizonyítékok döntő szerepet játszottak az ügy felderítésében. Az 1980-as Chamberlain-ügyben az esküdtszék tévesen találta bűnösnek Lindy Chamberlaint és férjét, Michaelt az eltűnt kilenchetes lányuk, Azaria meggyilkolásában.

A nyomozók csak akkor találták meg Azaria ruháit egy héttel az eltűnése után, amikor a nyomozóknak bizonyítékuk volt arra, hogy egy dingó rabolta el a kislányt (mivel a ruhákon a homokban való vonszolás nyomai látszottak). Chamberlainékat ennek következtében felmentették.

Nemrégiben New Yorkban letartóztatták a „Craigslist ripper” nevű sorozatgyilkost, aki több mint tíz ember meggyilkolásáért felelős. A nyomozók a holttestek elrejtésére és elszállítására használt zsákokban talált hajszálakból szereztek DNS-bizonyítékot.

Bár ennek a konkrét ügynek számos részletét még nem hozták nyilvánosságra, az ilyen nyomozások valószínűleg rovarokkal kapcsolatos bizonyítékokat és más, textíliákon található nyomokat használnak majd fel arra, hogy fontos következtetéseket lehessen levonni, többek között a halál időpontjára vonatkozóan.

Általánosabban tekintve munkánk segíteni fogja a nyomozókat abban, hogy elkerüljék a ruházatból származó bizonyítékok félreértelmezését. Ha például a nyomozók nem tudják, hogy a szöveten lévő lyukak rovaroknak és természeti elemeknek való kitettség miatt is keletkezhetnek, akkor tévesen egy állati vagy emberi támadónak tulajdoníthatják azokat.

Hasonlóképpen, ha felmérik, hogy a ruházat melyik részén van a legtöbb rovarkárosodás, akkor talán képesek lesznek megérteni, hogy hol volt a legtöbb folyadék a testen (ha csontvázmaradványok formájában találják meg). Ez segíthet nekik kitalálni, hogy hol és hogyan okoztak sérülést.

Idén közzétettünk egy útmutatót, hogy segítsük a törvényszéki szakembereket a rovarok megfigyelésében és összegyűjtésében egy tetthelyen, valamint annak mérlegelésében, hogy a rovarok tevékenysége hogyan függhet össze az áldozat ruházatával. Reméljük, hogy munkánk segítheti a jövőbeli nyomozásokat, és talán még néhány kihűlt ügyet is újranyithatunk.