Az őskori embereknek gyakran hihetetlenül egészséges fogsoruk volt

Az egyik legnagyobb tényező e mögött a tendencia mögött az emberi állkapcsok zsugorodása, ami azt eredményezte, hogy a fogak egymáshoz préselődtek. Az elmúlt évszázadokban hihetetlenül gyakorivá váltak a ki nem növő bölcsességfogak – ami egyértelműen jelzi az emberiség egyre zsúfoltabb állkapcsát

Az iparosodás előtti időkben úgy tűnik, hogy a bölcsességfogakkal való problémák lényegesen ritkábbak voltak. A mezőgazdaság kialakulása előtt azonban a bölcsességfogak ritkaságnak tűnnek. Valójában az egész állkapocsvonaluk hihetetlenül görbületmentesnek tűnik.

Az emberi test története című könyvében Daniel Lieberman evolúcióbiológus a következőket írja: „A múzeumban, ahol dolgozom, több ezer ősi koponya található a világ minden tájáról. Az elmúlt néhány száz évből származó koponyák többsége a fogorvosok rémálma: tele vannak üregekkel és fertőzésekkel, a fogak az állkapocsba szorulnak, és körülbelül egynegyedüknek beütött fogai vannak. Az iparosodás előtti földművesek koponyái szintén tele vannak üregekkel és fájdalmasnak tűnő tályogokkal, de kevesebb mint öt százalékuknak van beütött bölcsességfoga.”

„Ezzel szemben a vadászó-gyűjtögetők többségének szinte tökéletes volt a fogazata. Úgy tűnik, a kőkorszakban ritkán volt szükség fogszabályozóra és fogorvosra” – tette hozzá.

A múltbéli embereknél megfigyelhető görcsös fogak hiánya szorosan összefügg az állkapcsok zsugorodásával. A kutatók 2015-ben 292 emberi csontvázat vizsgáltak, amelyeket a Levante, Anatólia és Európa területén találtak, és amelyek a 28 ezer és hatezer évvel ezelőtt közöttiek voltak. Eredményeik azt mutatták, hogy az újabb mezőgazdasági közösségekből származó embereknek kisebb (és más alakú) alsó állkapcsuk volt, mint a korábbi vadászó-gyűjtögető embereknek.

Ez – érvelésük szerint – valószínűleg a táplálkozásunkban bekövetkezett radikális változást tükrözi. A mezőgazdaság körülbelül 12 ezer évvel ezelőtti megjelenése előtt az emberek húsból és nem háziasított növényekből álló étrendet fogyasztottak, amelyek keményebbek voltak, és több rágást igényeltek.

A mezőgazdasági forradalom után az emberek szélesebb körben jutottak hozzá olyan élelmiszerekhez, mint a könnyen fogyasztható zöldségek, gabonafélék és rizs, amelyek elrágásához kevesebb állkapocserőre volt szükség. A modern korban ezek a dolgok jelentősen könnyebbé váltak a feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszerek megjelenésével, amelyek fogyasztása alig igényel jelentős állkapocs-aktivitást.

A kutatók megjegyezték, hogy az evolúció szempontjából rendkívül rövid az időkeret – mindössze néhány generáció alatt látható a különbség –, így az állkapocs méretének változása valószínűleg nem genetikai eredetű. Ehelyett a legtöbben úgy vélik, hogy kisebb állkapcsunk az állkapcsunk fejlődési növekedése során csecsemőként elfogyasztott táplálékot tükrözi.

A hatás olyan jelentős, hogy egyes tudósok szerint „állkapocsjárványban” élünk, amely széles körű hatással van a globális egészségre. A fogászati problémákon túl a kutatók úgy vélik, hogy a kisebb állkapcsok hatással vannak a szájüregünkre és a légutakra, ami alvási apnoét és túlzott horkolást eredményez. Viszont egyre több ember szenved alváshiányban, ami növelheti a szívbetegségek, a magas vérnyomás, a depresszió, a rák és az Alzheimer-kór kockázatát.

A kőkorszakba való visszatérés és a mezőgazdaság elhagyása talán nem a legbölcsebb megoldás a problémára, de a tudósok javasoltak néhány módszert az „állkapocsjárvány” megfékezésére. Úgy vélik, a kulcs az, hogy már kisgyermekkorban segítsük a robusztus alsó állkapocs kialakulását olyan alapvető praktikákkal, mint például cukormentes rágógumi adása a gyerekeknek, valamint a csecsemők kevésbé pépes ételekkel való etetése, miután áttérnek a szilárd ételekre.

„Az állkapocsjárvány nagyon komoly, de a jó hír az, hogy valóban tehetünk ellene valamit” – mondta Paul Ehrlich, a Stanford Egyetem Bing népességtudományi professzora, aki a problémát tanulmányozta, egy nyilatkozatban.

„Folytatjuk az állkapocsjárvány okainak megismerését, és továbbra is tájékoztatjuk az embereket arról, hogy ez egy nagyon jól kezelhető állapot, már az élet korai szakaszában – folytatta Ehrlich. – A szülők és a gondviselők a fogorvosokkal és a fogszabályozókkal együttműködve mindannyian segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy elkerüljenek néhány komoly egészségügyi problémát későbbi életük során.”