Ősi DNS a neolitikus sírból a világ legrégebbi családfáját tárja fel

A Hazleton Long Barrow számos egyén csontjait és fogait tartalmazza, 35-en pedig elég jól megmaradtak ahhoz, hogy a tudósok sikeresen szekvenálták DNS-üket. Az eredményekből kiderült, hogy közülük 27-en közeli rokonságban álltak egymással. A legtöbbjük egyetlen pátriárkától származott, akinek legalább négy nőtől voltak gyermekei.

„A sír kiváló DNS-konzerváltsága és az ősi DNS-kinyerés és -elemzés legújabb technológiáinak alkalmazása lehetővé tette számunkra, hogy feltárjuk a valaha rekonstruált legrégebbi családfát, és azt elemezve megértsünk valami mélyrehatót ezen ősi csoportok társadalmi szerkezetéről" – mondta a kutatás vezető genetikusa, Iñigo Olalde, a Baszkföldi Egyetem munkatársa közleményében.

A Barrow egy hosszú gerincből áll, északon és délen L alakú kamrákkal, amelyek mindegyike számos testet tartalmaz.

„Egyetlen rendkívüli felfedezés, hogy kezdetben a sír két felét arra használták, hogy ugyanazon család két ágának egyikéből származó halottak maradványait helyezzék el" – mondta az első szerző, Chris Fowler, a Newcastle-i Egyetem munkatársa. „Ez szélesebb körű jelentőséggel bír, mert azt sugallja, hogy más neolitikus sírok építészeti elrendezése is árulkodhat arról, hogyan működött a rokonság azokban a sírokban."

Az alapító atyán kívül a sírkamrában a négy nő közül három, akitől gyermekei születtek, hat gyermek (kettő a hiányzó anyától), hét unoka, három dédunoka és egy ükunoka található.

A sírboltban található egy nő, aki nyilvánvalóan beházasodott a családba, valamint három „mostohafiú" – olyan férfiak, akiknek az anyja a sírban van eltemetve, de akik nem a család férfiági leszármazottai. Az apát a sírbolt északi oldalán temették el két társával együtt. Nem világos, hogy az északi oldalra történő temetés jelzett-e valamilyen kivételezett státuszt, de a legtöbb fiút az anyjukkal azonos oldalra temették, és a következő generációk általában követték ezt a példát. Vannak kivételek – a család két lányát, akik nem élték túl a gyermekkort, szintén a családi oldalukon temették el. Ebből a vonalból származó felnőtt nők azonban nem találhatók itt, amit a szerzők úgy értelmeznek, hogy elköltöztek.

Bár ezernyi ősi DNS-mintát szekvenáltak már testvérektől vagy unokatestvérektől, a tanulmány megjegyzi: „Szinte egyetlen olyan többgenerációs család sem volt, ahol az összes egyed pontos rokonsági viszonyát egyedileg jellemezték volna". Ez a felfedezés kiemelkedő, de a közelben lévő több más sírhalom mellett talán már nem sokáig.

A sírboltban öt férfi és három nő nem mutat rokonságot a többiekkel. A nők talán a család tagjaihoz mentek feleségül, és fiaik nem születtek, de a férfiak jelenléte arra utal, hogy az örökbefogadás gyakori volt.

„Az antropológiai tanulmányok világossá tették, hogy a rokonság – a családi kapcsolatok és az összetartozás viszonyai, amelyek központi szerepet játszanak a társadalmak szerveződésében – jelentősen eltérnek az egyes kultúrákban" – jegyzi meg a tanulmány.

„Néhány évvel ezelőtt még nehéz volt elképzelni, hogy valaha is megismerjük a neolitikus rokonsági struktúrákat" – mondta Ron Pinhasi, a Bécsi Egyetem munkatársa, de az ilyen nagy sírok megváltoztathatják a dolgokat.