1,2 millió éves DNS-t nyertek a szibériai permafrosztban eltemetett mamutfogból + VIDEÓ

A genetikai anyagot három olyan mamut fogából nyerték, amelyeket az 1970-es években a szibériai örök fagyban eltemetve találtak. Ezek közül két példány több mint 1 millió éves, és a gyapjas mamut létezése előtti, míg a harmadik nagyjából 700 000 éves, és az egyik legkorábbi ismert gyapjas mamutot képviseli.

„Ez a valaha előkerült legrégebbi DNS" – mondta egy akkori sajtótájékoztatón Love Dalén professzor, a tanulmány szerzője, a stockholmi Paleogenetikai Központ munkatársa. Ezt azonban azóta megelőzte az Észak-Grönlandon talált 2 millió éves DNS.

A második legrégebbi példány egy ősi sztyeppemamut (Mammuthus trogontherii), a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) közvetlen őse, a legrégebbi példány azonban a mamut egy korábban ismeretlen genetikai vonalához tartozik, amelyet ma krestovkai mamutnak neveznek. Most már úgy tűnik, hogy az ikonikus kolumbiai mamut (Mammuthus columbi), amely az utolsó jégkorszak alatt lakta Észak-Amerikát, e Krestovka-vonal és a gyapjas mamut hibridje volt.

A kutatók óvatosan 1,2 millió évesre becsülték a legidősebb mamutot, mivel ennyi idős az a geológiai szelvény, amelyben felfedezték.A mitokondriális genom adatai azonban azt mutatták, hogy a példány valójában akár 1,65 millió éves, míg a második mamut 1,34 millió éves is lehetett. Bármelyik becslést is vesszük, jelentősen idősebb, mint a legrégebbi szekvenált DNS-rekordot tartó korábbi rekord, amely egy, a kanadai permafrosztban konzervált, 780 000–560 000 évvel ezelőttről származó lóból származik.

Ezeknek az ősi emlősöknek a genomja sokkal szebb napokat látott, és az évezredek során rendkívül leromlott. A hibátlan genetikai anyag szép hosszú csíkja helyett a kutatók több milliárd apró, furcsa DNS-darabkával szembesültek, amelyeket aprólékos munkával kellett összerakniuk.

„Egy jó hasonlat, ha egy kirakósra gondolunk. Sok-sok apró puzzle-darabkánk van, és megpróbáljuk összerakni a kirakót. Minél kisebb a darab, annál nehezebb rekonstruálni az egész kirakóst" – magyarázta Tom van der Valk, a tanulmány vezető szerzője a stockholmi Paleogenetikai Központból.

Hogy még nehezebbé tegye a dolgot, a kirakós darabjai közül sok nem is a mamutoké volt, hanem a mintát szennyező baktériumoké vagy gombáké. Szerencsére volt néhány nyom, ami segített nekik összerakni a kirakós darabkáit. Ahogyan a kirakós doboz címlapján is kerestek nyomokat, a kutatóknak a gyapjas mamutok és a mai elefántok rokonainak kiváló minőségű genomjai szolgáltak támpontul.

Ez a kutatás megmutatta, mi az elérhető, ezért a csapat úgy véli, elméletileg lehetséges a mamutokénál is régebbi DNS visszanyerése. Dalén professzor megjegyezte, hogy az északi féltekén nincs 2,5 millió évnél régebbi permafroszt, így az ezen időn túli DNS visszanyerése rendkívül nehéznek, ha nem lehetetlennek bizonyulhat. Mindazonáltal ebből a széles időkeretből rengeteg természetrajzi adatot lehet kiásni, nem utolsósorban az emberiség történetének néhány meghatározó fejezetét.

„Könnyen lehet, hogy a jövőben megvannak a módszerek arra, hogy közel 1 millió éves emberi, nem permafrosztos mintákból nyerjünk ki DNS-t" – spekulált Dalén professzor.

„A másik alternatíva az lenne, ha egy Homo Erectust találnánk a permafrosztban. Eddig nem történt ilyen lelet, de nagyon is lehetséges, hogy valaki emberi maradványokat talál a permafrosztban ebben a korban. Ebben az esetben többé-kevésbé ugyanolyan könnyű lenne genomi DNS-t szerezni ezekből [a hominin példányokból], mint ahogyan nekünk sikerült DNS-t szerezni a mamutokból."