Nyelvészek dolgoznak az évezredes rejtélyes feliratok megfejtésén

Az úgynevezett ismeretlen kusán írás egy olyan írásrendszer, amelyet Közép-Ázsia egyes részein találtak. Az írás a mai Tádzsikisztán, Afganisztán és Üzbegisztán területén számos helyen feltűnt, de még soha nem sikerült megfejteni.

Körülbelül i. e. 200 és i. sz. 700 között használták az eurázsiai sztyeppe korai nomád népei, például a Yuèzhī és a kusánok uralkodó dinasztiája.

A hatalmas kusán birodalom egyik legjelentősebb öröksége a buddhizmus elterjesztése volt Közép-Ázsiában és Kínában. Bámulatos műalkotásokat, valamint ezt a szokatlan írásrendszert hagyták hátra.

Egy új projekt keretében a nyelvészek jelentős áttörést értek el a nyelv megértésében egy Tádzsikisztánban talált kétnyelvű – baktriai és ismeretlen kusán írással írt – felirat, valamint egy afganisztáni három nyelvű – gandhari vagy középső indoiráni, baktriai és ismeretlen kusán írással írt – felirat tanulmányozásával.

A kutatók a Rosetta-kőnél alkalmazott hasonló módszerrel tudták megfejteni az üzenetet. Az i. e. 196-ban írt ősi kő három nyelven írt rendeletet tartalmaz: ókori egyiptomi hieroglifák, démotikus írás és görög írás. Mivel a tudósok még értették az ógörög nyelvet, a Rosetta-kő értékes kulcs lett az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez.

Az áttörést az ismeretlen kusán írás megértésében az jelentette, amikor a kutatók észrevették, hogy a Vema Takhtu királyi név, amely mindkét baktriai párhuzamos szövegben megjelent, valamint a Királyok királya cím azonosítható az ismeretlen kusán írás megfelelő szakaszaiban. A párhuzamos szövegek segítségével a nyelvészek fel tudtak jegyezni bizonyos karaktersorozatokat, sőt egyes karakterek fonetikai tulajdonságait is ki tudták dolgozni, köztük 15 különböző mássalhangzójelet és négy vokális diakritikus jelet.

Ami az üzenetek pontos jelentését illeti, az egyelőre ismeretlen, de a kutatók szerint munkájuk segített megvilágítani Közép-Ázsia e részének homályos nyelvtörténetét.

A csapat azt állítja, hogy a kusán írás egy teljesen ismeretlen közép-iráni nyelvet rögzített, amelyet eteo-tokhárinak neveztek el. Úgy vélik, hogy valószínűleg közvetítő nyelvként szolgált a baktriai nyelv fejlődése során a nyugat-kínai ősi nyelv, a khotani szaka felé.

Úgy tűnik továbbá, hogy az újonnan megfejtett nyelv valamikor a Kusán Birodalom egyik hivatalos nyelve volt a baktriai, a gandhari/közép-indoárja és a szanszkrit mellett.

„Ennek az írásnak a megfejtése hozzájárulhat Közép-Ázsia és a Kusán Birodalom nyelv- és kultúrtörténetének jobb megértéséhez, hasonlóan az egyiptomi hieroglifák vagy a maja glifák megfejtéséhez, az ókori Egyiptom vagy a maja civilizáció megértéséhez" – mondta Svenja Bonmann, a Kölni Egyetem nyelvészeti tanszékének első szerzője a közleményben.