Tudósok neandervölgyi és gyenyiszovai géneket helyeztek az egerekbe

A szóban forgó gén GLI3 néven ismert, és létfontosságú szerepet játszik a modern ember embrionális fejlődésében. A génen belüli mutációk olyan fizikai fejlődési rendellenességekkel járnak, mint a polydactylia – ami a plusz ujjak vagy lábujjak növekedésére utal – és a koponya deformációja.

A neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak egyaránt hordozták a GLI3 gén változatát. Azonban ezen ősi fajok egyikének sem volt rendellenesen sok ujja vagy életveszélyes koponyadeformitása.

A tanulmány szerzői azonban rámutatnak, hogy ezek a kihalt hominida fajok számos olyan morfológiai jellemzőt mutattak, amelyek különböztek a modern emberekétől, „beleértve a hosszúkás és alacsony koponyát, a nagy szemöldökgerinceket és a szélesebb bordákat”.

Annak megállapítására, hogy a GLI3 gén ősi formája hogyan befolyásolhatta kihalt unokatestvéreink fejlődését, a kutatók először olyan egereket fejlesztettek ki, amelyek a gén hibás változatát hordozzák. Emiatt a rágcsálókban súlyos koponya- és agydeformitások, valamint polydactilia alakultak ki, ami azt mutatja, hogy a gén működőképes változata elengedhetetlen az egészséges embrionális növekedéshez.

Ezzel szemben azok az egerek, amelyeket hordozzák a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak génváltozatát, „megváltozott vázszerkezeteket, például megnagyobbodott koponyát, megváltozott csigolyaformákat és bordafejlődési rendellenességeket mutattak”. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ősi gén nem zavarta meg teljesen az embrionális fejlődést, de megváltoztatta az ősi emberek morfológiáját.

A hagyományos egerekhez képest az archaikus génnel rendelkezőknek kevesebb csigolyája és erősebb bordacsavarodása volt, ami tükrözi a modern ember és a neandervölgyiek közötti különbségeket. Ezen egerek némelyike „a gerincferdüléshez társuló bordaívek aszimmetrikus formáit is mutatta” – magyarázzák a tanulmány szerzői. Ez különösen érdekes, mivel a neandervölgyi patológiákkal kapcsolatos legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a kihalt fajok hajlamosak lehettek gerincferdülésre és makrokefáliára – vagy megnagyobbodott fejméretre.

Összességében tehát úgy tűnik, hogy a GLI3 archaikus változata, amelyet bizonyos kihalt hominidák hordoztak, legalább részben felelősek lehetett jellegzetes fej- és testformájukért. A kutatók szerint „ezek a tulajdonságok összefüggenek a neandervölgyiek előre jelzett életmódjával, ami arra utal, hogy [az ősi gén] jótékony tulajdonságokat biztosított a kihalt hominineknek”.