A Megalodon melegvérű volt, ez vezetett a kihalásához

A Megalodon (Otodus megalodon), közkeletű nevén Meg, egy gigantikus cápa volt, amely 15–3,6 millió évvel ezelőtt szinte világszerte kóborolt, és elérte a legalább 15 métert (50 láb). Egy ideig azt feltételezték, hogy Meg valószínűleg melegvérű volt, és ez az lehetővé teszi bizonyos halfajok, különösen egyes mai cápák (például makó- és nagy fehér cápák) számára, hogy olyan vízben éljenek, amely túl hideg más fajok számára.

Egészen a közelmúltig ez az elképzelés csak kikövetkeztethető volt, de egy kutatócsoport most bizonyítékokat talált az alátámasztására.

„Az új tanulmány az első empirikus bizonyítékot szolgáltatja a kihalt cápák melegvérűségére a megkövesedett fogakra alkalmazott geokémiai elemzések alapján" – mondta közleményében Kenshu Shimada társkutató, a DePaul's College of Science and Health professzora.

Shimada és munkatársai az ősi ragadozó fogzománcában lévő izotópokat elemezték, hogy teszteljék a melegvérű (endotermia) hipotézist.

A fogak fő összetevője az apatit nevű ásvány, amely szén- és oxigénatomokat tartalmaz. Ezek az atomok különféle izotópformákban fordulnak elő, és a fogon belüli összetételük számos környezeti tényezőtől függ. Tehát ennek az összetételnek az elemzése fényt deríthet arra, hogy egy állat hol élt és mit evett, valamint Meg és más tengeri fajok esetében milyen volt a tengervíz kémiája abban az időben, és milyen volt az állat testhőmérséklete.

„A fogakat alkotó ásványokban megőrzött izotópokra gondolhatunk egyfajta hőmérőként” – mondta Randy Flores, a UCLA doktorandusza és a Center for Diverse Leadership munkatársa.

„Mivel a fogak egy állat szövetében alakulnak ki, amikor még él, meg tudjuk mérni a fosszilis fogak izotóp-összetételét, hogy megbecsülhessük a hőmérsékletet, amelyen kialakultak, és ez megmondja az állat hozzávetőleges testhőmérsékletét életében."

A csapat tesztjei arra utalnak, hogy a Megalodon képes fenntartani a testhőmérsékletet, amely körülbelül 7 °C-kal magasabb volt a víz hőmésékleténél. Ez a különbség nagyobb, mint más cápafajoknál, és ez lehetővé tette a kutatóknak, hogy Meg melegvérűnek minősítsék.

„Az Otodus megalodon volt az egyik legnagyobb ragadozó, amely valaha létezett, és az őscápa biológiájának megfejtése döntő támpontokat kínál a nagyragadozók ökológiai és evolúciós szerepére vonatkozóan a tengeri ökoszisztémákban a geológiai idők során” – mondta Shimada.

Ennek a cápának az a képessége, hogy szabályozza testhőmérsékletét, jelentős lehetett, mert a melegvérűséget gyakran kulcsfontosságú tényezőnek tekintik a hatalmas méret kialakulásához.

Korábban a regionális endotermiát idézték fel annak igazolására, hogy Meg hasonlít a modern nagy fehér cápákra, legalábbis alakját tekintve. Ez a kép továbbra is spekulatív, de az új kutatás azt mutatja, hogy Megnek az ektoterm cápákhoz képest is magas az anyagcseréje, a kutatók úgy vélik, hogy ez hozzájárulhatott a faj általános kihalásához.

Abban az időben, amikor a Megalodon kihalt, a világ éghajlati lehűlésének időszakát élte át, amely hatással lehetett zsákmányának élőhelyére.

„A következmény az, hogy bár az Otodus megalodon olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint a melegvérűség, amely lehetővé tette számára, hogy alkalmazkodni tudjon a változó óceáni hőmérséklethez, nem volt immunis az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ami rávilágít a természetvédelmi erőfeszítések fontosságára a mai cápák védelmében – mondta Shimada.

„A Megalodon megemelkedett testhőmérsékletét lehetővé tévő energiaszint fenntartása komoly élelemigénnyel jár, amely nem biztos, hogy fenntartható volt a tengeri ökoszisztéma egyensúlyának megváltozása idején, amikor akár az új jövevényekkel, például a nagy fehér cápával is versenyeznie kellett volna” – tette hozzá Flores.