A farkasok ugyanúgy képesek felismerni az emberi hangokat, mint a kutyák

Sok állat különbséget tud tenni a fajtársai között, és felismeri az ismerős egyedeket látás, szaglás vagy hang alapján. A más fajok tagjai közötti megkülönböztetés képességére (heterospecifikus diszkrimináció) vonatkozó bizonyítékok azonban sokkal kevésbé gyakoriak. Ennek a képességnek – a más fajoktól származó jelzések dekódolásának – azonban számos evolúciós előnye van, többek között képes felismerni más fajok riasztó kiáltásait, valamint azonosítani a vegyes fajokból álló csoportokban élő konkrét egyedeket.

A mai napig a heterospecifikus diszkriminációval kapcsolatos kutatások néhány vadon élő állatra, például főemlősökre és elefántokra összpontosítottak, de leginkább a háziállatokra. A kutyák nemcsak a különböző emberek hangját képesek felismerni, hanem még a beszélő nemét, érzelmi állapotát is.

Egy kutatócsoport azt akarta látni, hogy a szürke farkasok (Canis lupus), a házi kutyák legközelebbi vadon élő rokonai rendelkeznek-e azzal a képességgel, hogy felismerjék az emberi hangokat, ami jelentős hatással lenne a modern házi kutyák fejlődésének megértésére.

Holly Root-Gutteridge, a Lincoln Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője szerint egy régóta fennálló elmélet, hogy a kutyák a szelektív tenyésztés eredményeként fejlesztették ki az emberi hangok megkülönböztetésének képességét.

„Tehát a farkasokat akartuk megvizsgálni, mert nyilvánvalóan senki sem szelektál, hogy a farkasok felismerjék az emberi hangokat" – mondta az AFP-nek .

Ennek tesztelésére Root-Gutteridge és munkatársai 24 szürke farkason végeztek kísérleteket öt spanyolországi állatkertben és vadasparkban. A kutatási alanyok hím és nőstény farkasokból egyaránt álltak, és 1 és 13 év közöttiek voltak. A farkasok mindegyike fogságban született, és hozzászoktak az emberekhez, különösen a gondozójukhoz.

A kutatók hangszórókat állítottak a kertecekbe, amelyeken több idegen hangját szólaltatták meg. A farkasok gyorsan megszokták ezeket a hangokat, és elvesztették érdeklődésüket irántuk, mivel nem voltak hasznosak számukra. Ezután a kutatók lejátszották az gondozók hangjának felvételeit, és olyanokat mondtak, mint „Hé, mi van, farkasok?” vagy „Sziasztok kicsik, jó reggelt, hogy vagytok?”

Ahogy a kutyád válaszolnak, a farkasok is felismerő mozdulatokkal válaszoltak, és a hangszórókhoz fordultak. A kutatók ezután visszajátszották az idegenek hangját, hogy ellenőrizzék, nem véletlenszerű válasz volt-e, és megállapították, hogy az állatok ismét elvesztették érdeklődésüket.

De lehet, hogy ez csak véletlen egybeesés, vagy talán az, hogy a farkasok felismertek bizonyos kifejezéseket? Nos, hogy eloszlassák ezeket a kételyeket, a csapat lejátszotta azokat a felvételeket, amelyeken az őrök véletlenszerű mondatokat mondanak, nem pedig ismerőseket. A farkasok ismét a konkrét hangokra reagáltak, nem pedig a tartalomra.

Root-Gutteridge szerint ez jelentős megállapítás. „Valószínűleg sok faj hallgat ránk, és egyedként ismer meg minket” – magyarázta.

„Ha a képességek ennyire általánosak, az azt jelenti, hogy az állatok sokkal több fajokon átívelő interakcióba léphetnek, mint azt korábban gondoltuk."