Miért sikerül néhány erős dohányosnak elkerülnie a tüdőrákot az esélyek ellenére?

A Nature Genetics című folyóiratban megjelent új tanulmányban a New York-i Albert Einstein College of Medicine tudósai azt állítják, hogy egyes dohányosok olyan ellenálló képességgel rendelkeznek, amely segít korlátozni a tüdőben bekövetkező mutációkat, ezzel megvédve őket a tüdőráktól.

Régóta feltételezik, hogy a dohányzás azáltal vezet tüdőrákhoz, hogy DNS-mutációkat vált ki a normális tüdősejtekben. Ahogyan a kutatócsoport várta, a kutatók lényegesen több mutációt találtak a dohányosok tüdősejtjeiben, mint a nem dohányzókéban.

Az is kiderült, hogy a sejtmutációk száma szorosan összefüggött azzal, hogy az illető mennyit dohányzott – de csak egy bizonyos pontig. Amint az illető naponta egy doboz cigarettát elszívott, a sejtmutációk számának növekedése megállt.

A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a szervezetüknek van valamilyen rendszere a DNS-károsodások kijavítására vagy a füst „méregtelenítésére”, hogy az kevésbé legyen hajlamos mutációkat okozni. Ennek a magyarázatnak a megerősítéséhez azonban további bizonyítékokra van szükség.

„Nem a legsúlyosabb dohányosoknak voltak a legnagyobbak a mutációs elváltozásai” – mondta dr. Simon Spivack, a tanulmány társszerzője, az Albert Einstein Orvosi Főiskola orvosprofesszora, az epidemiológia, a népegészségügy és a genetika professzora egy közleményben.

„Adataink arra utalnak, hogy ezek az emberek azért maradhattak életben ilyen sokáig az erős dohányzás ellenére, mert sikerült elnyomniuk a további mutációhalmozódást.”

Ha eredményeik igazak, ez új stratégiát kínálhat a tüdőrák kockázatának korai felismerésére. A vizsgálat folytatásaként a kutatócsoport azt szeretné kideríteni, hogy lehetséges-e meghatározni egy személy DNS-javító vagy méregtelenítő képességét és ezáltal feltárni, mekkora a kockázata annak, hogy a dohányzás miatt tüdőrák alakul ki nála.

„Most olyan új vizsgálatokat szeretnénk kifejleszteni, amelyekkel mérhető valakinek a DNS-javító vagy méregtelenítő képessége, amely új módot kínálhat a tüdőrák kockázatának felmérésére” – magyarázta dr. Spivack.

„Ez fontos lépésnek bizonyulhat a tüdőrák kockázatának megelőzése és korai felismerése felé, és eltávolodhat a jelenlegi, a késői stádiumú betegség elleni küzdelemhez szükséges, herkulesi erőfeszítésektől, ahol az egészségügyi kiadások és a szenvedés nagy része jelentkezik.”