Tudomány

A bélbaktériumokban lehetnek az Alzheimer-kór első figyelmeztető jelei

Egy lehetséges új diagnosztikai módszer

Talán valószínűtlennek hangzik, de a legújabb kutatások szerint bizonyos mikrobák gyakrabban fordulnak elő azoknál, akiknél a betegség nagyon korai jelei mutatkoznak – írja a Science Alert.

A bélbaktériumokban lehetnek az Alzheimer-kór első figyelmeztető jelei
Fotó: NorthFoto

A bélmikrobiom a bélben élő mikrobák, köztük baktériumok, vírusok és gombák összessége. A mikrobák változatos populációját fontosnak tartják az általános egészségünk szempontjából. Bizonyos körülmények között azonban a bélmikrobiom olyan mikrobákat is tartalmazhat, amelyek károsak az egészségünkre.

Az Alzheimer-kór esetében két fehérje, az amiloid-béta és a tau kórosan felhalmozódik az agyban. Ezek jelenléte a betegséggel járó jellegzetes memóriavesztést és kognitív hanyatlást eredményezi, és a tünetek idővel fokozatosan súlyosbodnak.

Ismeretes, hogy az amiloid-béta és a tau már jóval az Alzheimer-kór tüneteinek megjelenése előtt elkezd felhalmozódni. Ebben, az úgynevezett preklinikai szakaszban a kutatók változásokat tapasztaltak a bélmikrobiomban.

A preklinikai Alzheimer-kór jeleivel rendelkezőknél a bélmikrobiomban mutatkozó különbségek összefüggésbe hozhatók az amiloid-béta és a tau fehérjék felhalmozódásával az agyban.

Az orvosok jelenleg különböző diagnosztikai tesztek eredményeire hagyatkoznak annak megítélésében, hogy valakinek preklinikai Alzheimer-kórja lehet-e.

A kutatók ezeket az eredményeket kombinálták résztvevőik bélmikrobiom-adataival, és egy gépi tanulási algoritmusba, egy olyan számítógépes programba helyezték, amely a megadott adatok alapján képes előrejelzéseket készíteni.

A preklinikai Alzheimer-kór diagnosztikai vizsgálatainak egy része kellemetlen lehet, mint például az ágyéki punkció, de drága képalkotó technológiákra is támaszkodik, mint például a mágneses rezonanciás képalkotó ( MRI) szkennerek, amelyekről köztudott, hogy nem mindenhol elérhető.

Az elképzelés, hogy egy személy bélmikrobiomjának elemzésével – amelyhez csak egy székletmintára van szükség – felmérhető a betegség kialakulásának kockázata, vonzó.

Ez egy nem invazív, könnyebben hozzáférhető módot kínálna az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatának kitett személyek korai szakaszban történő azonosítására, így több idő maradna a jövőre való tervezésre és felkészülésre.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a bélmikrobiom-adatok bevonásával a preklinikai Alzheimer-kór előrejelzésében megállapított javulás meglehetősen szerény volt. Tehát, bár a bélmikrobiom-adatok elemzése kiegészítheti a preklinikai Alzheimer-kór diagnosztizálására szolgáló meglévő módszereket, egyelőre nem helyettesítheti azokat.

Kapcsolódó írásaink