Tudomány
Hogyan lehet lebilincselően tanítani a matematikát?
- Az ELTE TTK Lágymányosi Campusa ad otthont az idén július 10. és 14. között megrendezésre kerülő 13. CERME Konferenciának, amelynek csaknem ezer résztvevője lesz. Miről tanácskoznak majd?
- A CERME konferencia Európa legnagyobb, a matematika tanításával foglalkozó tudományos eszmecseréje, amelyet kétévente tart meg a European Society for Research in Mathematics Education, az ERME. Az idei immár a 13. rendezvény, amelynek rendezési jogát Magyarország – az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet közösen – nyerte el. Valóban, mintegy 950 résztvevőt várunk 60 országból, a világ minden tájáról Budapestre. Külön érdekessége a konferenciának, hogy a szerkezete eltér a megszokottól, a kutatók ugyanis egy-egy tematikus munkacsoportba jelentkeznek tudományos cikkeikkel, ott prezentálják előadásukat, és az öt nap során mindvégig ugyanabban a munkacsoportban dolgoznak együtt. Ezúttal összesen 30 ilyen munkacsoport lesz, a paletta pedig igen sokszínű: a kifejezetten matematikai területek, így az algebra vagy a statisztika oktatásától a különböző korosztályok matematikatanításán keresztül a technológiai, matematikatörténeti, illetve integrációval foglalkozó témakörökig. Mindez kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy az adott terület nemzetközi kutatói jobban megismerjék egymást, és egyúttal arra is, hogy elmélyedjenek a közös munkában. A programot plenáris panelbeszélgetés és poszterszekció, továbbá plenáris előadások is gazdagítják, utóbbiakat Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke és Berta Barquero, a barcelonai egyetem oktatója tartja.
- Hazánkban a matematika – diplomatikus megfogalmazással élve – talán az egyik legkevésbé kedvelt tantárgy, és sokszor hangzik el, hogy a tanítása reformra szorul. Nemzetközi viszonylatban is ez a tapasztalat?
- A matematika mindenhol jelen van világunkban, körbevesz bennünket, és lépten-nyomon találkozunk vele, még ha legtöbbször láthatatlan is számunkra. Nem csupán vásárláskor, az alapműveletek révén alkalmazzuk, de például a közlekedési lámpák irányítása is ezen alapul. És meghatározó szerepet tölt be életünkben azért is, mert rendszerezettség, problémamegoldás, logikus gondolkodás jellemzi, ezek pedig olyan tulajdonságok, amelyek mindenki számára kulcsfontosságúak, hiszen manapság már nehéz boldogulni nélkülük. Éppen ezért mindenkinek szüksége van a matematikára, amely nagyon fontos tantárgy. A matematikát évezredek óta tanítják, napjainkra a világ minden pontján, és központi helyen szerepel valamennyi nemzetközi és hazai mérésben. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ezekben a mérésekben nagyon sokan gyengén teljesítenek, valószínűleg azért, mert az elvontsága miatt a matematika nehéz tantárgy, ami nemcsak a tanulásának, de az oktatásának a nehézségét is jelenti. Ám azok is sokan vannak, akik jó eredményt érnek el. A leginkább tehát talán úgy lehet jellemezni a matematikát, hogy nagy szórást mutat annak megfelelően, milyen érzékük van hozzá a diákoknak. Vagyis némiképp adottság kérdése, hogy valaki mennyire érti a matematikát. Úgy vélem, a matematikát a jelenlegi, információs társadalmunkban úgy kell megismertetni a diákokkal, hogy a gyakorlati hasznosságát, tehát a fenti, „kézzelfogható" értelmét is megmutassuk. Ha pedig azokat a szakterületeket tekintjük, amelyekre az elkövetkező időszakban várhatóan a legnagyobb szükség lesz – köztük a statisztika, az informatika, a mérnöki tudományok –, szinte az összes a matematikához kapcsolódik. Szintén ezen alapokon nyugszik például korunk legnépszerűbb témája, a mesterséges intelligencia is, amely működésének kutatásával nálunk, a Rényi Intézetben külön munkacsoport foglalkozik.
- Gyakran felmerül, hogy túl nagy a matematikai tananyag, és itthon a szülők ma is ugyanazt tanulják a gyermekeikkel, mint egykor az iskolában. Ez mennyiben játszhat szerepet a népszerűtlenségében?
- Nagyon sokáig igaz volt, hogy matematikából, kis túlzással, száz éve ugyanazt tanítjuk, de a legutóbbi, 2020-as Nemzeti alaptanterv kapcsán azért igyekeztünk változtatni a kötelező tananyagon. Egyfelől a kötelező, mindenki által megtanulandó tananyagból elhagytuk azokat a témákat, amelyekről úgy ítéltük meg, hogy nincs rá minden tanulónak szüksége, illetve nagyon nehezek, ebben az óraszámban nem megtanítható témakörök. Másfelől fontosnak tartottuk, hogy olyan példákkal vezessünk be új fogalmakat, tételeket, amelyek a gyermekek számára érdekes, mindennapi helyzetekhez kötődnek. Léteznek olyan tankönyvek is, amelyek ezt segítik. Ugyanakkor persze vannak olyan tanárok, akik klasszikusan szeretnek tanítani, vagyis adott esetben ugyanúgy oktatnak, mint 30 évvel ezelőtt, a változás egy hosszú folyamat. Bár az új NAT révén kevesebb a tananyag, azt gondolom, hogy még mindig túlzsúfolt – az egyik rétegnek még tovább kellene csökkenteni, miközben a másiknak nyugodtan lehetne többet tanítani. Jó lenne, ha ebbe az irányba tudnánk továbbhaladni.
- Hogyan válhat mindenki számára izgalmassá a matektanulás? Miként lehet a matematikát népszerűbbé tenni?
- A fő problémát az okozza, hogy sokan nagyon hamar elveszítik az érdeklődésüket a matematika iránt, mert kudarcok érik őket az iskolában, és ha egyszer elveszítik a fonalat, nagyon nehezen tudnak felzárkózni. Mert ha nem értettem meg például a törtszámokat, akkor egy későbbi témakörben, például a törtkitevőjű hatványoknál sem fogom érteni, miről van szó. Szerintem az a kulcskérdés, hogyan lehetne elérni azt, hogy mindez ne következzen be. Az egyik legnagyobb nehézségnek azt látom, hogy egyetlen olyan tantárgy van, amelynek matematika a neve. Ahogy már említettem, nagyon nagy különbségek vannak a diákok között abban, hogyan értik meg tananyagot, viszont ha én „egy darab matematikát” tanítok, úgy kell meghatároznom a szintet, hogy az a fenti két csoport között legyen. Ez igazából senkinek nem lesz jó, mert akinek kevesebb érzéke van hozzá, annak gondot fog okozni eme szintnek az elérése, míg annak, aki jobban teljesít, ez nem lesz kihívás. Éppen ezért az lehetne kitörési pont, ha mindenki a saját szintjének megfelelően haladhatna, vagyis a minél differenciáltabb oktatásban látnám a jövőt. Ami persze nehéz, mert ehhez viszont azt kellene megnézni minél hamarabb, hogy ki az, aki szeretne matematikával foglalkozni, és ki az, aki nem, de ezt sem lehet túl korán megállapítani. Úgy vélem, hogyha a középiskolában kicsit jobban külön lehetne választani azt, hogy ki az, aki több, komolyabb, elvontabb matematikát tanul, és ki az, akinek elég ennek a hétköznapi felhasználása, az talán mind a két csoportot segítené abban, hogy a matematika továbbra is érdekes tantárgy maradhasson.
- Miben látja a másik megoldást?
- Abban, amivel ez a konferencia is foglalkozik, hogy állandóan kutatjuk azt, mi az, ami eredményes a matematika tanításában. Rengeteg kutatást szentelnek ennek a világon, és vannak nagyon jó eredmények, olyan tanítási módszerek, amelyek úgy tűnik, hatékonyabban működnek, bár időigényesebbek is. Ilyen módszertan például a felfedeztető matematikaoktatás, amelynek keretében az órán nem a tanár frontális közlése zajlik, hanem a diákok aktívan részt vesznek abban, hogy felfedeznek új matematikai ismereteket, és ezáltal élményszerűvé, érdekesebbé és vonzóbbá válik számukra a matematika tanulása.
