Einstein „legnagyobb baklövése”

Einstein 1915-ben publikálta általános relativitáselméletét, túllépve a speciális relativitáselméletén. Ez a gravitáció mindenre kiterjedő elmélete lett, és nemcsak a mi univerzumunkat magyarázza meg, hanem a miénktől nagyon eltérő univerzumokat is. De a gravitáció leírásában, amelyet az univerzumunk számára készített, volt egy probléma – legalábbis véleménye szerint. Einstein és a legtöbb tudós abban az időben úgy gondolta, hogy az univerzum statikus: mindig is ilyen volt, és soha nem változott, legalábbis nagy léptékben. A Tejút mindig is olyan volt, amilyen, és semmi sem fog változtatni rajta.

De ha minden ugyanazon a helyen végződik, akkor végül egy fekete lyukba omlik. A Tejútrendszer nem omlik össze, ezért a filozófiai ütközés megoldására Einstein egy pluszparamétert adott az egyenlethez: a kozmológiai állandót.

A kozmológiai állandónak nem volt más megfigyelési alapja, mint az a tény, hogy a dolgok nem omlanak össze egy szingularitássá. A fizikában nem ismeretlen az, hogy valaminek a létezésére tesznek javaslatot, mielőtt megfigyelnék azt.

Tehát kitaláltál egy olyan fizikai paramétert, amely valamihez kapcsolódik, ami talán nem is létezik? A probléma az volt, hogy Einstein eléggé sértődékennyé vált, amikor ezzel kapcsolatban kritizálták – mindig helytelenül –, és gyakran sértegette a tudósokat. Két évtizeden belül a tudóstársadalom elsöprő többsége ellene volt, ezért úgy döntött, hogy feladja a kozmológiai állandót, és „legnagyobb baklövésének” nevezte.

A történetnek azonban van egy utolsó csavarja: 1998-ban a csillagászok felfedezték, hogy a világegyetem tágulása gyorsul. A titokzatos láthatatlan lökés a sötét energia nevet kapta. És találja ki, hogy jelenleg mi a legjobb módja annak, hogy leírják az általános relativitáselmélet egyenletében? Egy kozmológiai állandó kifejezéssel! Nem az, amelyiket Einstein bevezetett, de mégis egy.

Lehet, hogy a sötét energiáról kiderül, hogy más, és az egyenleteket megváltoztatják, de a legnagyobb baklövés valóban megtestesíti azt az érzést, hogy a hibák a felfedezések kapuját jelentik.