Hatalmas robbanást okozott a Földnek ütköző veszélyes égitest

Afrika és a Csendes-óceán alatt, a földköpeny legalsó részében két óriási képződmény található, amelyek körülölelik a Föld magját. Ezek a titokzatos struktúrák a Föld mintegy három-kilenc százalékát foglalják el.

Habár jelenleg sajnos nem rendelkezünk olyan eszközökkel, amelyekkel a Föld magjába tudnánk pillantani, a szeizmikus tomográfia néven ismert technikával nagyjából képet kaphatunk arról, milyen dolgok rejtőzhetnek mélyen a földfelszín alatt.

Mivel a Föld belsejében lévő kőzetek és folyadékok különböző sűrűségűek, a földrengések keltette lökéshullámok különböző sebességgel haladnak át rajtuk, így a geológusok meg tudják állapítani, hogy a hullámok milyen anyagon mennek keresztül.

A szóban forgó két földalatti struktúrát (amelyeket a kutatók pacáknak neveztek el) is a szeizmikus tomográfia módszerével fedezték fel, és annyit sikerült róluk megállapítani, hogy

Nagyjából 800 kilométer magasak lehetnek.

Mivel a képződmények sűrűbbek, mint a környező földköpeny, valószínűleg eltérő anyagból épülnek fel, de pusztán szeizmikus tomográfia alapján lehetetlen megmondani, mik lehetnek, és még a sűrűségükről sem tudunk információt szerezni.

Maradnak tehát az elméletek. Az egyik szerint a pacák óceáni kéreghalmok, amelyek évmilliárdok alatt süllyedtek le és halmozódtak fel. A másik teória ennél sokkal érdekesebb:

Egyes szakértők azt állítják, hogy a föld mélyén rejtőző szerkezetek egy földdel „karambolozó" ősi bolygó maradványai lehetnek.

A kérdéses bolygó – amelyet Theiának kereszteltek el – egy Mars méretű planéta volt, és körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt ütközhetett a fiatal Földdel. A kozmikus baleset óriási robbanással járt, a kirepülő törmelékből pedig megszületett bolygónk állandó égi kísérője, a Hold. Ha az elképzelés helyes, akkor a két paca és a Hold magának a Theiának a darabjai.

Egyelőre egyik elméletet sem tudták igazolni vagy cáfolni, és vélhetően közvetlenül még sokáig nem is fogjuk tudni megfigyelni a mélyben lévő objektumokat. A technika fejlődésével azonban a közeljövőben pontosabb képet kaphatunk természetükről.