Marie Curie teste annyira radioaktív volt, hogy egy ólommal bélelt koporsóba temették

Curie nemcsak az első nő volt, aki Nobel-díjat kapott, hanem az egyetlen nő, akit két különböző területen is díjaztak. 1896-ban a francia fizikus, Henri Becquerel felfedezte, hogy az uránsók olyan sugarakat bocsátanak ki, amelyek a röntgensugárzáshoz hasonlítanak. Ez a felfedezés inspirálta Curie-t, hogy kutatási tézise részeként feltárja Becquerel eredményeit. Férjével, Pierre Curie-vel munkába álltak, és végül 1898-ban felfedezték a rádiumot és a polóniumot, két új radioaktív elemet. Ezek az eredmények ahhoz vezettek, hogy 1903-ban a Curie házaspár megkapta a fizikai Nobel-díj felét. A másik felét Becquerel.

Aztán 1911-ben, sok személyes tragédia után (Pierre Curie hirtelen meghalt 1906-ban), Curie kémiai Nobel-díjat kapott a tiszta rádium izolálásáért. A továbbiakban kutatásait a radioaktív anyagok kémiájának, valamint az orvostudományban való alkalmazásuk tanulmányozásának szentelte. Valójában Curie munkája nélkül a rákkezeléseink sem lennének olyan fejlettek, mint manapság. Az óvintézkedések ellenére Marie Curie következetes és hosszan tartó expozíciója ezekkel az anyagokkal azzal járt, hogy 1934. július 4-én elhunyt vérszegénységben, amelyet a radioaktív anyagokkal végzett munkája okozott. Neve ellenére az aplasztikus anémia több, mint pusztán vérszegénység: ez egy ritka vérbetegség, amely akkor jelentkezik, amikor a csontvelő nem tud elegendő új vérsejtet előállítani a szervezet megfelelő működéséhez. Amikor Marie Curie meghalt, a teste annyira radioaktív volt, hogy ólommal bélelt koporsóba kellett helyezni. Ezt azonban senki sem tudta egészen 1995-ig, amikor a koporsóját exhumálták.

Abban az időben a francia hatóságok a Curie házaspárt a nemzeti mauzóleumba, a Panthéonba akarták költöztetni, tisztelegve a tudományhoz való hozzájárulásukért. Az exhumálásért felelős tisztviselők a maradék sugárzás miatti aggályaikkal fordultak a francia sugárvédelmi ügynökséghez, és segítséget kértek a temetőben dolgozók védelmében.

Amikor az exhumerek a sírhoz közeledtek, normál sugárzási szintet észleltek a levegőben, ami aztán a sír kinyitásakor emelkedett (bár nem nagy mértékben). Először úgy tűnt, hogy Marie Curie koporsója fából készült, de amikor kinyitották, azt találták, hogy 2,5 milliméteres (0,09 hüvelyk) ólommal van bélelve. Curie testének későbbi vizsgálata feltárta, hogy rendkívül jól megőrzött, és csak kismértékű alfa- és béta-szennyeződést észleltek. A Journal of British Society for the History of Radiology szerint ennek valószínűleg az az oka, hogy Curie lépéseket tett a sugárzásnak való kitettség korlátozása érdekében a későbbi életében.

A felszereléséről azonban kevesebbet lehet mondani. 100 év után is sok holmija, beleértve a bútorokat, szakácskönyveket, ruhákat és laboratóriumi jegyzeteket, rendkívül radioaktív marad. Ez utóbbiakat valójában ólommal bélelt dobozokban tárolják a francia nemzeti könyvtárban, a Bibliothèque Nationalban Párizsban. Az ezekhez az objektumokhoz való hozzáférés kérésekor a látogatók kötelesek aláírni a felelősségvállalási nyilatkozatot, és védőruházatot kell viselniük a rádium-226-nak való kitettség megelőzése érdekében.

Tekintettel arra, hogy ennek az izotópnak a felezési ideje körülbelül 1600 év, valószínű, hogy ezek a fontos dokumentumok egy hatalmas örökség ártalmas emlékeztetői maradnak.