12 000 éves csontfurulyák

Az ősi hangszereket az észak-izraeli Eynan-Mallaha helyén, a natufi régészeti kultúrához kapcsolódó üledékrétegben tárták fel. A régiót időszámításunk előtt 13 000 és 9 700 között elfoglaló natufiak lakták.

A régészek összesen hét csont furulyát tártak fel, amelyek közül az egyik sértetlen volt, a maradék hat pedig töredezett. „Az egyik fuvolát teljesen éppen találták meg. Eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen ilyen állapotú hangszer a világon” – magyarázták Dr. Laurent Davin és Dr. Hamoudi Khalaily kutatók az IFLScience-hez eljuttatott közleményében.

„Technológiai, használati kopási, tafonómiai, kísérleti és akusztikai elemzésekkel kimutattuk, hogy ezeket a tárgyakat szándékosan gyártották több mint 12 000 évvel ezelőtt, hogy a ragadozók hívó hangjához hasonló hangokat keltsenek a vadászzsákmány vonzása céljából. ” – írják a kutatók egy új tanulmányban.

Mindegyik furulya egy-négy ujjnyílással volt perforálva, lehetővé téve, hogy különböző hangokat lehessen játszani rajta. Az őskori hangszerek másolatainak elkészítése után a kutatók megállapították, hogy „három intenzív magas frekvenciát” hoztak létre, amelyek utánozták a vércse és a pacsirta hívását – mindkettő gyakori volt a régióban a neolitikum kezdetén.

„A replikák ugyanazokat a hangokat adják ki, mint a vadászó-gyűjtögetők 12 000 évvel ezelőtt” – mondta Davin és Khalaily.

A ragadozó-papagájfuvolák célját illetően a kutatók azon vitatkoznak, hogy felhasználhatták-e őket a madarak hívására is. „Ha a fuvolákat vadászatra használták, akkor ez a legkorábbi bizonyíték a hangok vadászat során történő használatára” – mondta Khalaily.

Bármi legyen is a funkciójuk, ezek az ősi hangszerek a legkorábbi hangkeltő eszközök, amelyeket valaha is felfedeztek a Levantéban – bár régebbi példákat korábban is találtak Európában, köztük egy 40 000 éves csont- és elefántcsont furulyát Németország délnyugati részén.

Felfedezésüket a közel-keleti emberi kulturális fejlődés tágabb kontextusába foglalva a kutatók kifejtik, hogy „most már világos, hogy a zene fejlődése a mezőgazdaságra való átmenet során, amely a társadalmi-kulturális komplexitás felerősödését fejezte ki, inkább elágazó volt, mint korábban azt hittük”.