Vajon melyik a ma is beszélt legrégebbi nyelv?

A héber a zsidó szentírások szent nyelve, amely több mint 3000 éves. Először csak vallástudósok használták, de végül az ókori izraeliták mindennapi nyelvévé vált. Kr.e. 400 körül a héber megszűnt rendszeresen használt nyelvnek lenni, és majdnem kihalt. A cionizmus felemelkedése azonban a modern korban biztosította a nyelv újjáéledését, és mára kilencmillióan beszélik, leginkább Izraelben, ahol ez a hivatalos nyelv. A modern héber eltér a bibliai változattól, ahogyan az több ezer év után várható.

A szanszkrit egy másik nyelv, amely az ókorban is használatos volt. A Védák, a hinduizmus szentírásainak, valamint a buddhizmus és a dzsainizmus történelmi szövegeinek köznyelveként szolgált. A hindu szövegeket i.e. 1200 körül írták, ami azt jelenti, hogy a nyelv több mint 3000 éves múltra tekint vissza. Valamilyen formában ma is beszélik, bár elsősorban hindu papok használják vallási szertartások során. Becslések szerint az indiaiak kevesebb mint, 1 százaléka beszéli a nyelvet, és mindössze 14 000 ember tekinti elsődleges nyelvének. Öröksége azonban tovább él. A szanszkrit az indoeurópai nyelvek széles családjába tartozik, ami azt jelenti, hogy egyértelmű kapcsolata van az angol, francia, portugál, spanyol, orosz és sok más, Európában széles körben beszélt nyelvvel.

Körülbelül 80 millió ember még mindig beszéli a tamilt, mint mindennapi nyelvet, ami elég lenyűgöző, ha figyelembe vesszük, hogy a legkorábbi tamil irodalom – a tolkāppiyam – i.e. 300-ra datálható. Elsősorban Srí Lankán és India legdélibb államában beszélik.

Ilyen vagy olyan formában a görög nyelvet legalább i.e. 1300-tól használják. Klasszikus formája jelentősen eltér a ma Görögországban beszélt nyelvtől, de a mai görög nyelvet beszélők képesek megérteni a múltban beszélt hellenisztikus vagy „koine” görög nyelvet. Az ógörög egyik formája az attikai dialektus, amelyet Szókratész beszélt, és amely az egyik legrégebbi nyelv.

Az arab rendkívül kiemelkedő szerepet játszott a világtörténelemben. Az arab nyelv korai formái egészen a Krisztus előtti nyolcadik századig nyúlnak vissza, de a nyelv jelentős változáson ment keresztül az évszázadok során, leginkább az i.sz. III. és VI. század között.Először az Arab-félsziget északnyugati részén bukkant fel, és a sémi nyelvcsalád tagja, amelybe a héber és az arámi is tartozik. Az iszlám vallási szövegek elsődleges nyelveként ma világszerte 371 millió ember beszéli anyanyelveként az arabot. Sokan beszélik második nyelvként, az iszlámban betöltött fontossága miatt.

Nincs egyetlen kínai nyelv, bár Kínában az emberek többsége a mandarin kínai modern szabványosított formáját beszéli. Vannak még mindig széles körben beszélt regionális dialektusok, mint például a yue (kantoni), a xiang (hunnai), a min dialektus, a gan dialektus, a wu nyelvjárás és a kejia.Ezek azonban mind az archaikus kínaira vezethetők vissza. A kínai feliratok legkorábbi ismert változatait i.e. 1123-ból származó teknőspáncélokban találták meg, ami arra utal, hogy az írott nyelv több mint 3000 éve létezik.

A latin is egy olyan nyelv, amely hatalmas történelmi jelentőséggel bír. A protoitalic, vagyis az ó-latin nyelv i.e. 750 és 100 között fejlődött ki, végül a klasszikus latinná vált, amelyet a késő Római Köztársaságban és a korai Római Birodalomban használtak ie 100 és i.e. 450 között.Az i.sz. VI. és IX: századra ez a nyelv modern latin nyelvekké alakult, mint például az olasz, a spanyol, a portugál és a francia.Bár a latin ma már nem beszélt nyelv (kihalt nyelv), sikerült elkerülnie, hogy elvesszen, köszönve az ősi szövegek iránti élénk érdeklődésnek és az európai kultúrára gyakorolt ​​messzemenő hatásának.

Az euskera Nyugat-Európa legrégebbi élő nyelve. Körülbelül 700 000 ember beszéli még mindig Baszkföldön, egy autonóm közösségben, amely a Pireneusok hegységében található Franciaország és Spanyolország határai között. (szerk.megj.: A baszkok 6000 éve jelentek meg a mostani területen.) A nyelv pontos kora rejtély, mivel nincs rokonságban egyetlen más létező nyelvvel sem. Ez azonban lenyűgöző nyelvvé teszi a nyelvészek számára, mivel egyike volt azon kevés európai nyelveknek, amelyek fennmaradtak, mielőtt elterjedtek a kontinensen az indoeurópai nyelvek.