A pestis legrégebbi nyomait Nagy-Britanniában találták meg

Az eredmények azt mutatják, hogy a korai bronzkorban Eurázsián végigsöprő pestisjárvány északnyugatra és a tengeren át Britanniába is átterjedt, több ezer évvel azelőtt, hogy a Jusztiniánusz által dokumentált pestisjárványt i.sz. 541-ben kitört volna az országban.

„Ez volt a pestis legrégebbi nyoma, amelyet találtak" – mondta Pooja Swali, a Nature Communications tanulmányának első szerzője.

A helyszíneken végzett szénizotópos kormeghatározás során kiderült, hogy a három ember nagyjából egy időben, körülbelül 4000 évvel ezelőtt élt.

Swali egy péntek késő este a laboratóriumban dolgozott, amikor rájött arra, hogy a leletek milyen fontosak. „Volt a heuréka pillanatom, de nem volt kivel megosztanom” – mondta, majd hozzátette: „Ez a valaha volt legkorábbi pestiskór Nagy-Britanniában.”

A DNS-elemzés kimutatta, hogy mindhárom egyed a Yersinia pestis olyan formájával fertőződött meg, amelyből hiányoztak a későbbi törzsekben látható YAPC- és YMT-gének. Az YMT-gén fontos szerepet játszott a bubópestis kialakulásában, amely olyan pusztító járványokat váltott ki, mint a fekete halál, amely a 14. században az európai lakosság csaknem felét megölte.

A 4000 évvel ezelőtt Nagy-Britanniát leterítő betegség valószínűleg a tüdőpestis volt, amely lázat, fejfájást, gyengeséget és tüdőgyulladást okozott.

„A pestis felfedezése teljesen váratlan volt, mivel ez a betegség nem kellene, hogy nyomot hagyjon a csontvázon" – mondta Rick Schulting professzor, az Oxfordi Egyetem régésze.

Pontus Skoglund, egy másik társszerző és a Crick ősi genomikai laboratóriumának vezetője szerint az ősi DNS segíthet azonosítani és rekonstruálni a fertőző betegségek kitöréseit, amelyek egyébként ismeretlenek maradnának. „Különben nem is gondolnánk, hogy Yersinia pestis volt a környéken” – mondta.