Tudomány

A kőkorszaki foglepedékből származó újraaktivált gének 

A jövőben ezeket az eredményeket akár új gyógyszeres kezelések kifejlesztésére is felhasználhatják

A szájüregi mikroflóra genomjainak rekonstrukciója az emberiség történelmének hatalmas 100 000 éves időszakát öleli fel – írja a Science Alert.

A kőkorszaki foglepedékből származó újraaktivált gének 
Fotó: Harvard University

Németország és az Egyesült Államok kutatói összefogtak, hogy megvizsgálják az emberi és a neandervölgyi maradványok foglepedékéből kinyert DNS-t, a szekvenciák segítségével a baktériumok által egykor használt fehérjéket újra létrehozva. Óriási pillanat ez az emberben elhelyezkedő mikrobák tanulmányozásában, betekintést engedve olyan mikroflórába, amelynek baktériumai ma már nem léteznek az emberi testben.

A jövőben ezeket az eredményeket akár új gyógyszeres kezelések kifejlesztésére is felhasználhatják. A fogkő, vagyis a meszes lepedék tökéletes búvóhely a mikrobák számára. Bármennyire is védelmet nyújt a baktériumok számára, a kutatóknak még mindig csak nagyon kis DNS-darabokat sikerült kinyerniük az ősi mintákból, amelyekből dolgozhatnak

„Egy tipikus bakteriális genom 3 millió bázispár hosszú, de az idő letörli az általunk visszanyert ősi DNS-t átlagosan 30-50 bázispárra” – mondja Christina Warinner antropológus, a massachusettsi Harvard Egyetemről. „Más szóval, minden ősi bakteriális genom olyan, mint egy 60 000 darabból álló kirakós játék, és a fogkő minden darabja több millió genomot tartalmaz.”

A kutatók 12 neandervölgyi (40 000 és 102 000 év közötti) és 34 ember (150 és 30 000 év közötti) mintájával kezdték a kutatást .

A rekonstruált DNS-szekvenciák modern baktériumokba való átvitelével a kutatók sikeresen előállítottak olyan enzimeket, amelyek az egykor őseink szájában élt mikrobák ősi tervrajzain alapultak.

Úgy tűnt, hogy a legtöbb jó minőségű szekvencia a Chlorobium nevű baktérium nemzetséghez tartozik. Ezek a mikrobák, amelyek képesek fényt felhasználni a kén oxidálására, nem éppen olyan organizmusok, amelyektől azt várnánk, hogy a szájban léteznek.

Lehetséges, hogy felszívták azt a néhány napsugarat, amely felmelegítette a mandulánkat, és amik lehetővé tették a hideg tavak vízeinek megívását.

Felmerül az a kérdés is, hogy ezek a baktériumok miért nincsenek többé a szánkban – talán a viselkedés vagy az ivási szokások megváltozása miatt –, amit a jövőbeli kutatások megvizsgálhatnak.

„Hirtelen hatalmas mértékben bővíthetjük a biokémiai múltról alkotott ismereteinket”– mondja Warinner.

Kapcsolódó írásaink